Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
vázlatának közös vonásait magyarázza, hogy az Ipolyi-köteten túl is azonos forrást használnak: Priszkosz rétor - egy 5. századi keletrómai, görög nyelven író diplomata, történetíró - leírását követik.'7 A közös cél megvalósulási formái bizonyos pontokon azonban eltérnek: míg a festményen Attila alakja erőtől duzzadó, a magyar nép jogfolytonosságát hirdető figura, addig Arany művében a testvérgyilkosságot elkövető hős tipródásaival, esen- dőségével lélektanilag árnyaltan ábrázolt szereplő. A magyar történelem ábrázolása Székely Bertalan festészetében is központi kérdés volt. Székely - Aranyhoz hasonlóan szem előtt tartva az „epikai hitelt” - forráskutatást végzett történeti tárgyú alkotásaihoz, s a korszakban megszülető magyar történettudománynak köszönhetően immár változatos anyaghoz nyúlhatott. Székely V. László című alkotásán (kát. 163) a jelenet elbeszélése, történeti hitelessége mellett azonban hangsúlyosabbak a lélekábrázoló elemek, azok formai kivitelezése: a szereplők jellemének, egymáshoz való lelki vonatkozásaik, a pillanatnyi erkölcsi légkör megragadása.18 Éppen ezért Székely műve nem elbeszélése, inkább a célzott lélektani szemléltetés hangsúlyossága miatt került e témacsoporthoz. Arany János Buda halála című eposzának történetében szintén kulcsfontosságú a lélektani következetesség, a pszichológiai motivációk feltárása, a szereplők belső viszonyainak finom festése. Egy naiv „énekvilág” helyett így önkéntelenül „modernizált eposz” születhetett meg. E történeti és lélektani kettősség jellemzi Orlai Petrich Soma Attila vallomásra bírja Vigilt című kompozícióját is (kát. 162). A hősi múlt bemutatása mellett itt szintúgy megmutatkozik az emberi konfliktus lélektani hátterére, s az ábrázolni kívánt morális dilemma a lelkiállapotok gazdag skálájának megjelenítésére ad módot.'9 A kép egyik szereplője a bizánci király követe, Vigil, aki azzal a megbízatással érkezik Attila udvarába, hogy végezzen a hun királlyal. A fejedelem azonban rájön a gyilkos szándékra, és fiának megölésével fenyegetve ráveszi Vigilt, hogy fedje fel az ármányt. Az enteriőrbe helyezett átlós, színpadszerű kompozíció felerősíti a szereplők közti feszültséget. E drámaiság jellemzi Arany Buda halála művét is: nem véletlen találták kortársai „eposzi formában előadott drámának",20 hiszen benne a költő épp a tragikumot, a sors végzetességét, a főhősök jelleme által determinált eseményeket igyekezett kidomborítani. Ennek érdekében a történet még a krónikáktól is eltér: Buda és Attila eredeti, Arany számára kisszerű konfliktusa (Buda városalapítása) helyett a mitikus 190
