Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
epika, a chanson de geste műfajideája határozza meg a Toldi című elbeszélő költeményt, a verses regény romantikus és zaklatott műfajkeveredése a Bolond Istókét. Lovagi párbaj, udvari élet az egyik oldalon. Cigányok, orgazdák, majd a debreceni kollégium és a színészkaland kisszerűsége a másikon. A farkasokat, bikát megfékező, cseh vitézt legyőző, minden kalandból sikerrel kikeveredő hős és az irodalmi zsengéit tűzre vető, a hangját keresgélő, Arany életrajzi állomásait próbálgató antihős ellentéte Arany János világlátásának alternatíváit jelzi. Nem csoda, hogy míg a Toldit a rögtöni elismerés, felemelt pénzjutalom fogadta, addig a Bolond Istók a kortársak közönyével találkozott, csak a késői dicsőség igazolta vissza a befejezetlenül maradt mű modernségét. Toldi Az irodalmi karaktert képzőművészetileg is helyzetbe hozó műtárgy, Fadrusz János Farkasokkal viaskodó Toldi című szobra (kat.139) olyan irodalomtörténeti narratívára rímel, amely a szöveg egy metaforikus jelentésrétegéből származik. Arany To/d/'-történetének egyik tétje, hogy a kivételes testi erővel megáldott címszereplő képessé válik-e fizikumának tudatos, meggondolt használatára. Az elbeszélő költeményben a főhőst „végigkísérik az állati léthez kötődő trópusok”.1 Ez az olvasat azt hangsúlyozza, hogy Toldi egy ösztönös, az animalitás vonásait magán viselő létállapotból a történet végére tudatos, reflektált személyiséggé válik. Az eposzi kellékeket is alkalmazó műben a hős rendkívül sok állatmetaforával szerepel (bika, vadkan, kutya, marha, túzok, hímszarvas). E megfeleltetés azt az értelmezést is lehetővé teszi, hogy saját magát győzi le, amikor farkassal, bikával vagy éppen a lovagi morált megszégyenítő cseh vitézzel viaskodik, és az isteni kegyelem segítségével önmaga felett arat győzelmet. Fadrusz szobrát a Budai Torna Egylet rendelte meg vándordíjként, mely a győztes csapatok között hagyományozódott évről-évre. Nem véletlen, hogy formába öntéséhez a „magyar Herkulest”, vagyis Toldi mint eposzi hős személyét választották mintául.2 A klasszicista előképeket követő, aktív, dinamikus, nyers erőt sugárzó kompozíció az antikvitástól a 20. századig ívelő hős ikonográfiáját tömöríti magába. A művész Zsingor Mihályról (1851-1894), az Egylet ikonikus tornatanáráról mintázta szobrát, így kapcsolódhatott össze a sport nemes küldetése Toldi nemes alakjával. Arany János számára a Toldi hozta meg az írói sikert, míg Fadrusz János hírneve csúcsán alkotta meg Farkasokkal viaskodó Toldi című szobrát. Arany elbeszélő költeménye már a 19. század derekától egy hiányzó magyar hőstörténet funkcióját töltötte be, s Fadrusz szobra is egy közösség, egy tornaegylet számára készült. Ahogy a Toldi a nemzet, úgy az elnyert szobor egy kisebb közösség számára mutat példát. A történet egyik fordulópontja a bika megfékezésének epizódja, ekkor képes ugyanis a főszereplő fizikai képességét először a közösség szolgálatába állítani.3 Kát. 142-145. 173
