Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

A tér egyéni felfedezését, a bejárás linearitásának megtörését, a múlttal való találkozás valóságának megtapasztalását kínálják a befelé fordított, a bejárás irányából észrevehetetlen tárlók. Ide két típusból válogattunk kéziratokat vagy személyes tárgyakat. Egyrészt emblematikus darabokat, „kincseket” mutatunk be. Ilyen a Kapcsos könyv (kát.204) vagy az Ágnes asszony, A walesi bárdok, a Vojtina Ars poeticája tisztázata (kát. 164,179,202), Arany 1848-ban ajándékba kapott kokárdája (kát. 153) vagy pipája (kát.203), tintatartója (kát. 180). Másrészt olyan tárgyakat helyeztünk a szűk falitárlókba, amelyek műfajuk szokatlansága miatt ritkán szerepelnek irodalmi-történeti kiállításokon. Erre példa a Bolond Istók nyomdai levonata Arany János kék ceruzaírásos rájegyzéseivel (kát. 154), a To/d/nak a Kisfaludy Társaság pályázatára beadott idegenkezű másolata (kát. 152) vagy a nevezetes Szent István érdemjel (kát. 178), amelyet a költő halálakor a család visszajuttatott az uralkodónak (s ezért egy Szinyei Merse Pál által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott példány pótolja a kiállításon a ma már fellelhetetlen, azonosíthatatlan eredetit). A tárlatnak ezt a részét az egyes fejezetek végén található Műtárgyjegyzékben követheti az olvasó.

Az egyes alakpárokat egy kortárs grafikus, Németh Zoltán street art stílusát idéző munkái teszik jelenlévővé. E fény-árnyék játékra épülő installációk kiemelik az alakokat a „historizmus” világából, és megközelíthetővé teszik a kapcsolódó szövegek ma is érvényes mondanivalóját. Ezt az üzenetet nyomatékosítottuk Vecsei H. Miklós színművész videóra felvett versmondásával. Arany János berögzült imázsához társított középkorú karakter helyett szándékosan az iskolás generációt közvetlenül is megszólító fiatal színészt választottunk.

Az Arany-emlékévben várható látogatócsoportok miatt a tárlat rendezésekor természetesen messzemenően figyelembe vettük a lehetséges múzeumpedagógiai célokat, használati módokat. A narratíva számos eleme a tizenévesek szemszögéből is működtethető: a fenti négy térrész ellentétes fogalompárjaiban benne rejlik a vesztes sorskönyv felülírásának lehetősége (Toldi - Bolond Istók), a saját vagy mások indulatainak való kiszolgáltatottság tapasztalata (Attila - Ágnes asszony), a biztonságos életpálya vagy a kihívás választása (Akakij Akakijevics - Bárdköltő), a külvilág nyomása és a belső mérce iránti igény feszültsége (Vojtina - Tamburás öreg úr). E program jól összeegyeztethető az igényes irodalomoktatásnak azzal az elvárásával, hogy az irodalmi kiállítás ne pusztán illusztrálja a tananyagot. A múzeumlátogatás, akárcsak a beleélő olvasás, legyen az empátiás készségek fejlesztője, a személyiség belső komplexitását, érzékenységét alakító élmény - ehhez a látogatót bevonzó és tartósan lekötő tartalmak, jól tagolt, izgalmas installációs megoldások kellenek. 1 2

1 Christian Metz, Élvezeti olvasatok. Adalékok az irodalmi kiállítások szemiológiájához és narratológiájához. ford. Török Dalma = Múzeumelmélet: A képzeletbeli múzeumtól a hálózati múzeumig, szerk. Palkó Gábor, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum - Ráció, 2012, 259.

2„Örökre a kék virág lovagja és talán bohóca maradok": Kiállítás a 100 éve született Szerb Antal emlékére, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001. október 17. - december 31., rendező: Petrányi Ilona, Kemény Gyula.

169