Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Fekete hálátlanság volna el nem ismernem s nyiltan ki nem hirdetnem a M. T. Akadémiától érdemen felül nyert jótéteményeket s többféle kitüntetést [...] 1867-ben B.

Eötvös, akkori elnök, maga szólított fel a tiszti lakás elfoglalására, melynek nagyobb részét, csekély évi bérért, használtam 1870-ig, midőn az igazgatótanács kegyessége a bért is megszüntette; lemondásom után pedig (1879) az Akadémia a lakást holtig ingyen átengedte. - A. J.44

A jegyzet az 1880-as akadémiai nagyjutalomra céloz, ezt a Toldi estéjéért kapja, melyet a közönség szinte elkapkod. Itt, az egykori akadémiai lakás helyén működő kézirattárban marad fenn egy kevéssé ismert, 1881-ben készült Arany-portré (kát. 134). A bozontos, ősz hajú férfit ábrázoló festmény leginkább a kései versek önnarratíváját idézi - korán idősödő, zárkózott, sőt emberkerülő, keserű figurát látunk:

Férfi-korom végefelé máris,

Hideg nekem a delelő nyár is,

Koravénség hava ül felettem:

Mind a világ „ura-bátyja” lettem.

(,Uram-bátyám’)

A tárlat emlékkiállítás-része két - pest-budai/budapesti - hídábrázolással zárul, jelezve azokat a mediális, műfaji lehetőségeket, amelyek között az 1860 és 1880 közötti periódusban dinamikusan változó főváros a történeti emlékezetben megidéződik. Az egyik kép higgadt és „valóságos”, a másik képzeletbeli és romantikusan-szürreálisan zaklatott. Az első egymáshoz illeszthető fényképek sorozata. A Gellérthegyről vették fel különleges látképtechnikával, a tágas, részletező fotón a városi táj látványa bűvöli el a nézőt (kát. 136).

149