Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

legyen a víz bárminő hatású, az itteni élet az, melynek a az organismusra lehetetlen üdítőleg nem hatnia. A nappali idő 14 órájából 7-et az ember, úgy szólva folytonos mozgás közt, fenyvesek árnyában vagy közelében tölt el. A mellett mérsékelten eszik és alszik. Gond és gondolat távol. Szerencsére hazulról megnyugtató híreket veszek; a politikával nem törődöm.34 Súlyos betegségével ötletes és alkotó módon küzd meg. Karlsbadi kúráira 1870-től Arisztophanészt viszi magával, s négy év alatt lefordítja az életművet, vagyis egy-egy művel olykor két hónap alatt készül el.35 Hatalmas nyelvi kihívást jelent az ókori kulturális közeg, a szójátékok, a politikai pamfletek utalásainak, nyerseségének közvetítése, annak a pillan­tásnak a létrehozása, melynek révén a „görög hétköznapi élet sürgelmébe pillanthatunk”.38 Ha nem is athéniként, de a nyelvet bíró idegenként értsük, min is hahotáznak a körülöttünk ülők. Amikor arról kérdezték a költőt, miért pazarolja erejét olyan ódon szerzőkre, mint Arisz- tophanész, azt válaszolta: „Fiatal barátom, mire majd őszbe csavarodik, maga is megtanulja, hogy Aristophanes soha el nem évül, sem el nem avul, amíg emberek lesznek a világon.”37 E nyugtalan, gondokkal teli években érik férfivá és költővé a hagyatékot majdan gondosan őrző és gondozó fiú, Arany László (kát. 127), apja reménye, támasza, féltett büszkesége. Bár ügyvédként, bankárként dolgozik, már a húszas évei végén elismert szerző. 1873-ban név­telenül beadott pályázata, a Délibábok hőse nyeri el a nagyjutalmat a Kisfaludy Társaságban, s hamarosan akadémiai taggá választják. Kát. 127. Laczi tegnap köszöntött be a Kisfaludy-társaságba. A mennyi­ben megítélhetem, elég alapos értekezést irt népmeséinkről. Állása is, a hitel-intézetnél, már biztosítva van: akár meghá- zasítnók ezt a fiút! Keleti, a jegyző, a minisztériumhoz ment, helyére Laczit nevezték ki, érdem és képesség szerint, s 1500 ft fizetésbe lép. Több, mint az enyém. Ilyen a sors barátom, ha mér kegyetlen keserű csapást: másfelől meg is vigasztalhat. E fiúban annál nagyobb örömem telik, mert én tudom, hogy magától annyi a mennyi. Tőlem conversatióban hallhatott egyet és mást, talán nevem is buzdította: de azon kivűl vajmi keveset tettem, hogy azzá legyen a mi. Ezt sokan nem hiszik, sokan plane azt gondolják, hogy kéz alatt én tuszkolom előre: pedig engem a fejlődése talán jobban meglepett, mint mást.38 A Pest melletti elköteleződés igazi oka az unoka, Szél Piroska (kát. 128). A félárva kislányt apja -rövid második házassága és válása után - a nagyszülőkhöz költözteti, akik gyengéd szeretettel veszik körül. Arany így köszönti fürdőkúrájáról születésnapján: Édes kis Piroskám! A nagymama levelébe azt Írtam ugyan, hogy most nem válaszolok neked külön, de miután ennek a kis száraz virágnak úgy is kell egy darabka papir, a melybe beléhajtogassam, meg az öt óra sem jött még el, a mikorra levelemnek postán kell lenni; hát neked is firkantok egy sort. 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom