Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
1867 nyarán jelenik meg a hat kis kötet az előzéklapon Arany fényképével, s ezzel egy időben az illusztrált albumok is készülnek, melyeket Than Mór, Lotz Károly rajzai díszítenek, fényképmásolatokban (kát. 159). Az első kiadás hamar elfogy, ezért 1872-ben és 1873-ban újból kinyomtatják - ez utóbbi nyeri el az akadémia nagyjutalmát - talán innen keltezhető az Arany-kultusz virágzása: „egész pályáját óhajtva megkoszorúzni a költőnek, aki [...] az eszme és alkotás erejét a nyelv és nemzeti rythmus ritka bájaival egyesíti.”28A költői dicsőség, a személyét illető társadalmi megtiszteltetés homogén képét jócskán árnyalja Arany véleménye az irodalom állapotáról: Az elbeszélő költészet évek óta szomorú némaságban gyászol, és nincs ki „a riadó vak mélységet fölverje szavával', a drámát még mind azon egy-két név képviseli, melyek a múlthoz, nem a jelenhez és jövőhöz számíttatnak: új tanulmány, új törekvés jelei sehol. Hiába az évenkinti jutalmak, az akadémia koszorúi: ösmert neveké lesz a gyakran kétséges pálma: a „nagy ismeretlen", a messiás, kit várunk, sehol sem jelentkezik. Ellenben ugyancsak telnek a szerkesztők kosarai mindenféle „verselményekkel"; tiz-húsz szépirodalmi lap közöl egy sem érez fogyatkozást: minden évszak, minden hó meghozza a maga „összegyűjtött verseit!.]29 Kat.124. Az irodalom világát sem hagyják érintetlenül az 1850-es évek végétől a kiegyezésig tartó időszak belpolitikai eseményei. Ennek részei a reprezentatív császárlátogatások is. A látványos felvonulások egyik fontos helyszíne az az akadémia előtti tágas köztér (kat.123). Itt épül meg a koronázási domb is, ahol a felavatás központi jelenete zajlik: a frissen magyar királlyá koronázott, lovon érkező uralkodó kardjával a négy égtáj felé suhint. A mozdulatot a számos fotográfus örökíti meg (kat.124), többük például a Duna Gőzhajózási Társaság egyik árufelvevő épületének tetején felállított sátorból. Aranyt váratlan, nevezetes - a közvélemény egy része szemében talán kétes - kitüntetés is éri az ünnepen, megkapja a Szent István Rend kiskeresztjét, amiről így vall barátjának: A koronázás, melyet én egy 2 forintos kakasülőrül, mesteremberek és leányasszonyok társaságában, majd az utczai néptolongásban szemléltem, s mely fontos szereplésemért aztán ama nagy kitüntetés ért, - elég tárgy lett volna mindjárt egy levélre. [... M]i jogon szemeltek ki épen engem e kitüntetés bűnbakjának... [...] Én, ki a légynek sem vétek, érményos, veszedelmes emberré lettem; kit évek óta önbizalmatlanság kínoz, elbízott, gőgös ember vagyok; s ha családi felejthetlen gyászom alatt görnyedezem: irigy és embergyűlölő hajlamokkal gyanúsitnak. Mért ne lehetnék egy kisséd hazaáruló is, oly időben, mikor Vajda János nagy hazafi? Rajtam van, rajtam szárad, pedig úgy nem tehetek róla, mint a kit az eső megvert.30 A „élhetésért való aggodalom”, a nyomasztó hivatali teendők mellé ekkoriban már súlyos epebetegség is társul - Arany szinte menekül 143
