Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Arany támogatja a magyar nyelvű művelődés egyik legfontosabb fővárosi fórumát, a Nemzeti Színházat (kát. 111), szerkesztőként külön rovatot szentel a színikritikáknak, drámabírálói tagságot vállal az intézménynél. Shakespeare születésének 300. évfordulóján tizenegyszer játsszák a Szentivánéji álmot, Egressy Gábor jegyzi fel ezzel kapcsolatos aggodalmát: „egyik hiba a másikat érte, szörnyű dúlást vittünk véghez a szövegen, a mi barátunkat, a fordítót, a ki jelen volt, desperátussá tehette. Azóta még nem találkoztam vele, de bizonyos vagyok benne, hogy kedélye ettől a kellemetlen hatástól egy hónapig sem fog megszabadulni.”19 Az életét meghatározó feladat, a közéleti karrier csúcspontja az akadémiai titkárság, majd a főtitkári szerep, mely számos személyes és nyilvános dilemma erőterébe helyezi Aranyt. Az akadémia mint közösségi épület tervezése során a legnagyobb kihívást az „új, nemzeti stílus” elméleti és gyakorlati kritériumainak megállapítása, nyílt megvitatása, a konszenzus megteremtése jelenti (kát. 112). Szimbolikus helyszínt választanak a Széchenyit idéző Lánchíd szomszédságában. Henszlmann Imre, kora legtekintélyesebb művészettörténésze francia középkori stúdiumai nyomán neogótikus stílusmintát javasol, modern, a napi működést szolgáló belső terekkel. Arany - a bizottság arisztokrata tagjaival, Dessewffy Emillel, Eötvös Józseffel, Károlyi Györggyel egyetértve - elutasítja a romantikus stílusú tervet: „Egy Árpád kora beli Iliászt is szeretnénk, ha volna, de ha nincs, azt ugyan meg nem írja az egész Akadémia sem. így van a stillal, fejleni kell annak, octrojálni [ráerőltetni] nem lehet.”201861-beo neoreneszász és klasszicizáló pályaműveket díjaznak - annak ellenére, hogy a közvetlen közelben hamarosan átadják a korszak sikerépületét, a Vigadót, melyen Feszi Frigyes merész víziója a magyarság keleti eredetére utaló, a korban egzotikusnak ható, a mór építészetet idéző ívsorokat alkalmaz. Az Akadémiát végül velencei reneszánsz stílusban (kát. 113) tervezi meg Leo von Klenze. Az épület 1862-63-ban elkészül, a belső kialakítás 1865- ig húzódik. Az év tavaszán már folynak az ülések, végül az ünnepélyes megnyitóra december 11-én került sor. Erre az alkalomra jelenik meg az akadémia díszalbuma aranyozott bőrkötésben (kát. 114), kétszázötven tag fényképével. A portrék összegyűjtése Arany vállát is nyomja, ahogy Szemere Miklós leveléből kitűnik: 139
