Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Nagyszalonta és Nagyvárad - ez utóbbira utal a tárlóban a Szent László kézirata (kát. 102) sőt maga Tisza Kálmán kéri fel, hogy induljon képviselőjelöltségért. 1861-ben Nógrád választja meg tiszteletbeli főjegyzőnek (kát. 103), a költő szándékai azonban egyértelműek: Az én pályám, bár nyilvános, de a politikaitól annyira különböző volt mint ez ideig, hogy nagy öncsalás kellene arra nézve, hogy magamat a követi pálya betöltésére képesnek gondoljam, s bár a hazának joga van minden honfitól megkívánni a szolgálatot, azt hiszem, csak kárára lennék érdekeinek, ha olyan állásban akarnám szolgálni, mely tehetségeimmel kedvező arányban nincs. 1848-ban, igaz hogy félig erőltetve, hagytam nevemet szerepelni a jelöltek lajstromán: de azóta öregbedett tapasztalásom, és megtanultam, „kiki a maga szerepében'!.]6 A maga választotta két új szerep összeegyeztetése, a társasági titkáré és a szerkesztőé, sokszor több mint keserves. Arany korábban megszokott lelkiismeretességével és aggályosságával végzi teendőit, a nehéz körülmények ellenére: „Engem a sors arra kárhoztatott" - írja „hogy szerkeszszek, kézirat nélkül, praenumerans nélkül, dolgozzam egészség nélkül, igazgassak társaságot, de melynek nincs kedve igazodni, meg kéziratot, sajtóhibákat meg mindent, csak azt nem, a mit igazítani szeretnék.”7 Ugyanakkor ez a mindent maga végző, mindent ellenőrző-elolvasó attitűd olyan elképesztő eredménnyel jár, mint Madách Imre felfedezése (kát. 104). A sokszor túlzóan szerénykedő Aranyra a mentori szerep igazán illik, döntő hatást gyakorol felfedezettjeire. Madáchnak írja: felolvastam a tragédia 4 első jelenetét a Kisf. társaságban. Ha láttad volna, egy Eötvös, Csengeri stb. hogyan kiáltott fel - csupán a localis szépségeknél is - ez gyönyörű! igen szép! stb. Győztünk, barátom, eddig győztünk és fogunk ezután is. A mű alapeszmében, compositióban, mind abban a mi lényeges - eredeti, merész, költői - hogy a külsőben, de a legkülsőben itt-ott némi hiány mutatkozik, az talán körülményidnek tulajdonítható.8 Madách művének vizuális kanonizálódása, beépülése a nemzeti hagyományba, az a tény, hogy a különböző színek máig a nagyközönség képzeletvilágának részei, elsősorban Zichy Mihály illusztrációinak köszönhető.9Az itt kiállított kép, a Vége a komédiának (kát.105) Ádám öngyilkossági jelenetét ábrázolja, háttérben a népi babonák garabonciásának attribútumaival megjelenített Luciferrel. A könyvművészeti album a század második felének kedvelt médiuma, a Madách-illusztrációk köteteit, a rajzok virtuozitását a hazai kritika is világszínvonalúnak tartja. Ahogy a korabeli recenzens írja, Gustav Dóré munkáival „úgy eszmedússágban, mint termékenységben versenyez”: 10drámaiságban, szimbólumkészletében és teátrális kompozícióival egyaránt ennek művészi színvonalán áll. Illusztrációikat mindketten a korszak legigényesebb és legújabb sokszorosítási módszereivel adták ki. A később „szekrény-könyveknek” csúfolt 136
