Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

annyira szükséges.”51 Az évtized végére azonban megkopik a tanártársakkal érzett közössége, elmúlik „a régi jó czimboraság”:62 „Egyébiránt a collegatus roszúl most sincsen együtt: de én már kivénűltem közűlök s a bizodalmas te helyett mindinkább collega úr kezdek lenni. Ez is az élet folyása.”53 Az emlékkiállítás 1850-es évtizede Széchenyi arcképével zárul (kát.96). 1860-ban bekövetkezett halálának tragikus eseménye, az öngyilkosság, megrendítő, szimbolikus lezárása a reformkor időszakának. A temetésen Arany ódája hangzik el, akinek száz aranyat ajánlanak fel ezért a költeményért:

Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl;

Hanem lerázván, ami benne földi,

Egy éltető eszmévé finomul,

Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye.

Amint időben, térben távozik;

Melyhez tekint fel az utód erénye:

Óhajt, remél, hisz és imádkozik.

(Széchenyi emlékezete)

Az évtized végén a radikális politikai átalakulás ígérete, a remény időszaka Arany életére is döntő hatással van. 1858 nyarán még nem lát lehetőséget kimozdulásra (kat.97-98):

Kát. 91.

De hát mi is fájjon az embernek ebben az irodalomban. Nekem csak egy fáj: az, hogy én nem írhatok. Nem irhatok szatírát, élest, hegyest, gorombát; nincs kedélyem a veszekedéshez; mert itt az kéne, különben megposhad az egész mocsár még jobban. Szóval ember kellene a gátra, de az én többé nem vagyok, talán sohasem is voltam, mindig lágyabb kedélyű lévén, mint a szatírára kell. [... Njéző szerepre vagyok kárhoztatva az irodalomban.54

Az élet azonban rácáfol Arany várakozására: pár hónappal később beválasztják az újonnan alakuló akadémiába, részt vesz az év leghíresebb hazafias-társasági eseményén, az 1859. október 27-én, az akadémián rendezett Kazinczy-ünnepen és lakomán. 1860 szeptemberében pedig lemond állásáról, hogy Pesten a Kisfaludy Társaság igazgatója legyen, és sietve készülődik az utazásra a fővárosba, ahol egy ismeretlen feladat várja.

1 Arany János, Irányok I = AJÖM XI, 156.

2 Szilágyi Márton, .Mi vagyok én?’ Arany János költészete, Bp., Kalligram, 2017,148-151.

3 Szvoboda Dománszky Gabriella, Nemzeti iskola - nemzeti művészet: Magyarok a Pesti Műegylet tárlatain = XIX. Nemzet és művészet: Kép és önkép, Magyar Nemzeti Galéria, 2010. november 5. - 2011. április 3., szerk. Király Erzsébet, Róka Enikő, Veszprémi Nóra, Bp.. Magyar Nemzeti Galéria, 2010,177.

119