Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Zeke Zsuzsanna: Arany-tárgyak közgyűjteményekben
Apja halálát követően Arany László kezdte el a levelezést kiadás céljából összegyűjteni. Levélben kereste fel édesapja barátait, hogy elkérje tőlük az egykor apjától kapott küldeményeket. Arany levelezőtársai közül többen eleget is tettek kérésének. Arany László nem ismert mindenkit apja barátai közül, így többeknek édesanyja által vagy nevében küldte el kérését, s mellékelt apjától valami kis tárgyi emléket is. Arany János egyes tárgyai ez úton is részben ajándék-, pontosabban emléktárgyakká váltak barátai számára. Az egyik apró ereklyetárgyat Tóth Endre levélben köszönte meg özv. Arany Jánosnénak 1883-ban: „Fogadja Nagyságod levelemben is forró köszönetemet azon becses ereklyéért, melylyel engem halhatatlan barátom apróságai közül megajándékozott!”6 Sajnos a levélből nem derül ki, hogy mi volt az ereklye. Arany János életében, akárcsak később családja tagjai, számos tárgyat ajándékozott hozzá közel álló barátainak, családtagjainak, és hasonlóképpen számos alkalommal kapott ő is ajándéktárgyakat. Az ajándékozás bizonyos értelemben töredékessé tette a hagyatékot, egy-egy eleme a barátok kezébe került. A relikviakatalógusban külön fejezet foglalkozik Arany János relikviává vált ajándéktárgyaival. Amennyiben a fennmaradt ajándékokat ösz- szességükben szemlélnénk, a tárgyak sora még számos tétellel gyarapítható lenne. Jelen esetben a papíralapú tárgyakat nem soroltuk közéjük, hiszen nehéz lenne határvonalat húzni a könyv, a relikvia és a kézirat között. A költő életében számtalanszor kedveskedett egy-egy papírra vetett szóval, könyvekké összeállított verssorokkal szeretteinek. Ercsey Juliannát már házassága előtt is apró ajándékokkal lepte meg. 1838-ban az akkor elterjedt társasjáték kérdéseit és feleleteit írta le egy füzetbe, melynek utolsó lapjára egy verset illesztett, egy másik alkalommal lemásolta Vörösmarty Mihály Túlvilági képét, Garay János Lánykám szeme című művét, Bajza József Éjfélkor című költeményét néhány más szerelmes verssel együtt, és azt adta át vallomásként egy füzetben, melynek maga festette borítólapját, a következő felirattal: Koszorúcska őszi virágokból, 1838.7 Arany ajándéktárgyai közé sorolhatóak továbbá kéziratok és könyvek is, pl. réz kapoccsal ellátott, bőrkötésű Kapcsos könyve, melyet Gyulai Pál 1856-ban gróf Nádasdy Tamástól kapott, és ajándékozott tovább Aranynak. Arany 1856-tól haláláig írt a könyvbe, elsőként a Szondi két apródját, s legvégül, 1880. december 10-én En philosophe című költeményét.8 Az Akadémián őrzött Béranger-kötet elfakult vászonkötésű, kisalakú kiadás, melynek belső borítólapja elárulja, hogy a könyvet - személyes ajándék-jellegétől némileg megfosztva - a költők egymásnak adták, miáltal a költői hagyomány, közös eszmék, hasonló törekvések szimbólumává lett, irodalmi ereklyévé alakult. „Arany Jánosnak Petőfi Sándor, Tompának Arany, Lévay Józsefnek Tompa Mihály, Szász Károlynak Lévay József 8/III. 83., A Kisfaludy Társaságnak megőrzés végett Budapest, 1891. febr. 4. Szász Károly.”9 Arany maga sem volt mentes a költők emléktárgyainak kultikus tiszteletétől. 1855-ben Tisza Domokostól kapta ajándékba „Aristo kalamárisának hasonmását, amelynek eredetije a Ferrari múzeumba tartatik” - írta levelében geszti tanítványa.10 Arany az íróasztalán tartotta a tintatartót és használta is egy ideig. Praznovszky Mihály megállapítása szerint Arany lapjaiban (Szépirodalmi Figyelő, Koszorú) az irodalmi muzeologia kezdeti nyomai is megfigyelhetők.11 Arany János a Szépirodalmi Figyelő 1862-es január 6-i számában segítségkérő, figyelemfelkeltő sorokat jelentet meg: „A nemzet czifra koldúsa, a muzeum, ismét jajgat alamizsnáért. Kerítése rongy, sétányát nincs 27
