Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Fónagy Zoltán: Az Arany család tárgyai társadalomtörténeti nézőpontokból
differenciálódott (tízből kilencen a mezőgazdaságból éltek) természetszerűen gyér volt a munkamegosztáson alapuló árucsere. Az egységes belső piac hiányára utalnak például a gabonaárak közti lényeges, akár 100 százalékot meghaladó különbségek. Arany leveleiben visszatérően panaszkodott a nagykőrösi drágaságra, nyilván Szalonta volt számára az ösz- szehasonlítási alap. Mint leveleiből kiolvasható, esetükben éppen a piacosodás magasabb foka - a fővárosi felvevőpiac közelségéből eredő magasabb árszínvonal - nehezítette meg a megélhetést a fix fizetésből élő családnak.37 A kereskedelmi forgalom zöme, a városi kézműipari és a falusi mezőgazdasági termékek cseréje - azaz a mindennapi igények kielégítése - javarészt még a kiegyezés körül is a vásárokon és a hetipiacokon zajlott. A kiskereskedelmi hálózat kiépülése elsősorban a mind nagyobb mennyiségben beáramló külföldi gyáripari termékekhez köthető. A nagyobb városokban szaporodtak már az egész évben nyitva tartó boltok - ezek főleg gyári árukat, luxuscikkeket és gyarmatárut kínáltak -, valamint a nagyobb állandó árukészlettel rendelkező iparosok. A falvakban a vegyeskereskedések megjelenése jelentette a haladást, miközben a városokban már előrehaladt a boltok szakosodása is. Boltban, iparosnál gyakori volt a hitelbe vásárlás, illetve a természetben, mezőgazdasági javakkal történő fizetés.38Jellemző adalék a kezdetleges csereviszonyokra, hogy az 1840-es években a pesti zongorakészítő műhelyek némelyikénél terménnyel is lehetett fizetni a hangszerért.39 Nagykőrösön - noha a város alföldi viszonylatban jelentős piacközpontnak számított - a hétköznapi élethez szükséges iparcikkeket sem lehetett beszerezni. Arany legalábbis arról panaszkodott sógorának, hogy azért voltak kénytelenek Pesten vásárolni bútorokat, mert Nagykőrösön nemhogy bútort, „de még kosarat, dézsát és tálat sem lehet kapni”.40 Mivel a mezővárosban viszonylag sokféle kézműipari szakma képviselője megtalálható volt (Fényes Elek szerint 450 kézműves működött ekkor Nagykőrösön),41 Arany panasza magyarázatra szorulhat. A helyismeret kezdeti hiányán túl arról is szó lehetett, hogy az említett cikkeket nem lehetett bármikor beszerezni, csak vásár idején, illetve a bútorok esetén lehetséges, hogy a városi középosztályi ízlésnek megfelelő bútort nem tudtak helyben vásárolni. Legalább részben ugyanez lehetett a helyzet a ruhákkal, mert azok beszerzése céljából időnként továbbra is Pestre utaztak. E tekintetben Aranyék tipikusnak tekinthetők. A vidéken élő középosztály a városi-polgári életforma tárgyi kellékeihez meglehetősen körülményesen jutott hozzá a vasút- és a bolthálózat kiépülése - azaz a század utolsó harmada - előtt: vagy maga utazott el megvásárolni azt, vagy a nagyvárosban élő vagy oda látogató ismerősök, rokonok segítségét kellett kérnie. A19. századi levelezésekben gyakran találkozhatunk ilyen jellegű kérésekkel, megbízásokkal. A Pestre költözéssel az árukhoz és immateriális javakhoz való hozzáférés szempontjából az Arany család helyzete teljesen megváltozott: ezután ők jelennek meg segítőként, közvetítőként a vidéki barátokkal, rokonokkal folytatott levelezésben. * Hogyan viszonyult tehát Arany János és családja tárgykultúrája a kor vonatkozó normáihoz? A kérdés megválaszolásakor szem előtt kell tartanunk a költő mobilitási ívét: egyrészt 22
