Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Fónagy Zoltán: Az Arany család tárgyai társadalomtörténeti nézőpontokból
aránya növekszik, értékük sokszorosan felülmúlhatja a használati tárgyakét. „Egy-egy tárgyuniverzumra igen jellemző, hogy milyen arányban vannak benne a dominánsan gyakorlati használatra, illetve reprezentációra szolgáló tárgyak.”6 A tárgyak persze számos további üzenetet is hordozhatnak, melyet csak a „beavatottak” tudnak pontosan dekódolni. Ajándékozás esetén például a tárgy kifejezheti az ajándékozó és megajándékozott közötti viszony jellegét: például az alá-fölérendeltséget vagy a személyes közelség, illetve távolság mértékét. A tárgyakhoz számos egyéni, személyes tartalom is tapadhat. Van a tárgyaknak egy nosztalgikus érzéseket felidéző köre. E tárgyakat kifejezetten a tanúskodás, emlékőrzés céljából őrizték meg: felidézhetik valamilyen életesemény emlékét, vagy emlékeztethetnek az ajándékozó személyre. Jellemző, hogy az ilyen nosztalgikus tárgyak esetében az esztétikai vagy pénzben kifejezett érték másodlagos szempont.7 Arany, a nem-fogyasztó Aranyt - levelezése alapján megalapozottan állíthatjuk - nem igazán érintette meg a moder- nitásra jellemző „fogyasztási ösztön". Nem találjuk nyomát tárgyak iránti erős vágynak, azok reprezentációs funkciója iránt szinte egyáltalán nem mutat érdeklődést. Lakásai kiválasztásában sem játszott szerepet a presztízsszempont. Ha egyáltalán foglalkozik leveleiben tárgyakkal, a funkcionalitás (például a kényelem) szempontjából értékeli azokat: megemlékezik a karosz- székéről, amelyben Nagykőrösön szabad óráiban pipázva meditál,8 leltárszerűen felsorolja a karlsbadi nyaralás alatt bérelt lakás, a „derült, kedves kis fészek [...], épp nekem való csöndes zugocska” puritán berendezésének darabjait.9 Abból, hogy Nagykőrösre, majd Pestre költözve igen rövid időt - első esetben egyetlen napot - szántak a lakberendezés beszerzésére, valószínűsíthető, hogy szinte csak a használhatóság szempontjára, azaz a lakás lakhatóvá tételére figyeltek a vásárlásnál. A bérelt lakások kiválasztásánál is a praktikus szempontok látszanak dominálni: a lakhatóság és az általa elvárt - nem túl magas - lakáskomfort minimumán túl, úgy tűnik, az alacsony költség volt a döntő szempont számára. Ha ezt biztosítva látta, csak külső impulzus vagy kényszer hatására változtatott. E tekintetben egyedül a Pesten belüli első költözés lehetett kivétel: a külvárosias, a fővárosi bérházakban amúgy megszokott társadalmi heterogenitáshoz képest is „érdes” szomszédságnak, és a ház ebből következő alacsony presztízsének talán szerepe lehetett abban, hogy a Három pipa utcából olcsósága ellenére néhány házzal arrébb költözzenek az Üllői út 7. számú, a fővárosi lakcímjegyzék szerint kifejezetten a „jobb társaság” által lakott bérházba. Míg a Pipa utcai ház népe „ököllel szokta ügyes bajos dolgát igazítni egymás közt’’,10 és a „kósza lakók” leplezetlen ellenségességgel viszonyultak a „kabátos” értelmiségihez, addig az Üllői út 7. alatti házban az 1880-as lakcímjegyzék szerint lakott műegyetemi tanár, lapszerkesztő, magánhivatalnok, nyugalmazott tiszt, sőt egy Podmaniczky báró is; az udvari lakásokat pedig kispolgárok bérelték.11 A fogyasztási attitűdöt vizsgálva természetesen nem szabad elfelejtkezni a pénzügyi korlátokról. Az Arany család a nagykőrösi években nemigen engedhetett meg magának a mindennapi szükségleteken túli „luxuskiadásokat". Arany bizalmas barátainak írt levelei visz- szatérő témája szegénysége: „az ember hatodfél száz forint fizetés mellett meghalhat éhen, 16
