Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Férfiak egymás között - Tárgyak
szalontai Arany János Emlékbizottságnak és az általuk létrehozott múzeumnak. A tárgy története: Arany János 1833 őszén ment Debrecenbe, hogy tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban folytassa. Ezt a szekérderékba illő utazóládát akkor vitte magával. Közbeeső (1834 tavaszától 1835 áprilisáig) kisújszállási tanítósága után tért vissza a kollégiumba, majd 1836 februárjában hagyta ott az iskolát, és csapott fel vándorszínésznek. A társulathoz való csatlakozás során utazóládáját kénytelen volt hátrahagyni. E tényt utólag Gyulai Pálnak írt önéletrajzi levelében és a Bolond Istók II. énekében is megörökítette. Önéletrajzi levelében így írt róla: „Fáncsi László etc. jeles szintársaságot tartván akkor Debreczenben, én, hamár szobrász nem leheték Ferency mellett, könnyebbnek találtam Thalia zászlója alá esküdni. [...] De a debreczeni társaságot egy színészi intrigue, nekem egész váratlanul, felbontotta, s april lén szét oszlott az, a nélkül, hogy hozzám valaki szólott, vagy sorsomról intézkedett volna, kivéve hogy Hubay nehány ujonczot [...] nehány más vidéki kóborokkal együvé verbuválván, az indulás perczében engem is megszólítottak, hogy követném sorsukat. Nekem nem volt mit tennem. Haza, öreg szüléimhez, kik belőlem papot vártak? Vissza a collegiumba, honnan olly magas reményekkel távozám? Ez mind kettő lehetlennek tetszett előttem s Így Hubayhoz csatlakoztam, annyi időt sem vehetvén, hogy szállásomról ágyamat és ládámat fehérneműimmel s könyveimmel együtt magamhoz vegyem - de nem is fért volna a szekérre, hol kezdő színésznek nem competál ennyi lomot hordani.” (Arany János Gyulai Pálnak, Nagykőrös, 1855. június 7. = AJÖM XVI, 558.) A Bolond Istók II. énekében pedig így említette az esetet: „S fut a cívishez, melynél a direktor / Megszállva volt, nem is kap kosarat; / De ott áll két szekér rakodva, s hatkor / Indúlni fog: »ha itt nem lesz, marad.« / ígéri Istók, hogy pontban berukkol, / Csak még az ágyért, ládáért szalad; / »Mi-it?... magának ágy, podgyász, barátom?... / Köszönje meg, ha úgy jön, amint látom.«” (Bolond Istók, II, 77.) Arany 1836 nyarán Máramarosszigeten vált meg a vándortársulattól, és tért haza Szalontára hét napos gyaloglás után Szatmáron, Nagykárolyon és Debrecenen keresztül. Feltételezhetően ekkor vette ismét magához utazóládáját, melyet későbbi életében is nagy becsben tartott. Debreczeni István szerint akkor is magukkal vitték, mikor Szalontáról Nagykőrösre költözött a család, sőt később Pestre, az akadémiai lakásba is, ahol az éléskamrában tartották. Onnan került a szalontai múzeumba. (Debreczeni István, Arany János hétköznapjai, Bp., Gondolat, 1968,112.) A tárgyra vonatkozó szakirodalom: Ratzky-Thuróczy 2009,1. 156 TÁRGYKATALÓGUS
