Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Férfiak egymás között - Tárgyak
az ő életében. így válhatott az acél és a kova a szintén pipázó Tompa Mihállyal való barátságának metaforikus kifejezőjévé. Egy 1850-ben kelt, mára már elveszett levelében Arany azt írta Tompának, hogy ők ketten olyanok, mint az acél és a kova. Tompa ugyanis, mint a jó kova, az acél ütésére nyomban szikrát vet, azaz rögtön válaszol Arany levelére. Arany azonban attól félt, hogy a kova a sok ütés miatt elkopik. (Arany János Tompa Mihálynak [Elveszett], [1850. november 20.] = AJÖM XV, 301.) Tompa aztán válaszlevelében megnyugtatta: „Édes barátom! sohse gondolj azzal, hogy a kova a sok ütés miatt elkopik; hát nincs-e minden boltban? hol per egy krajczár, akár egy tarisznyával vehetsz? Ezzel természetesen nem azt mondom: hogy én igen olcsó, mindenütt található, vagy plane egy fillérért is vehető ember vagyok: hanem azt hogy bennem irántad az unalom-nélküliség olly bőven találtatik, mint a kova, s hogy ezt elkoptatni nem vagy képes. Megmaradván pedig a hasonlat mellett, én most is rögtön válaszolok, megmutatván ezzel, hogy jó kova vagyok, melly az aczél ütésére rögtön szikrát vet.” (Tompa Mihály Arany Jánosnak, Kelemér, 1850. november 30. = AJÖM XV, 304.) Nyolc év múlva, amikor előszedte Tompával váltott régi leveleit, újraolvasta és újrarendezgette őket, Arany nosztalgiával gondolt vissza az acél-kova hasonlatra: „Emlékszel-e még édes barátom, az aczél-kova féle bolondságra; mely egyike volt »ifjonti« enyelgésinknek? Én - korántsem szilárdságomat értve - aczélnak neveztem magam, s téged kovának a levelezésben, mert ha én nem Írtam, te is hallgattál ugyan, de mihelyt én a kovát megütöttem, azonnal szikrát vetett az. Most a kova kissé megkopott, félek hogy a körmömet is elverem ezután, míg egy-egy szikrát ki tudok belőle csalni. Legjobb lesz tehát a kova szerepét is elvállalnom, az az oly rögtön választ küldenem leveledre, mint te szoktál volt néhanapján.” (Arany János Tompa Mihálynak, Nagykőrös, 1858. május 11-12. = AJÖM XVII, 193-194.) Az acél-kova metafora Aranynak az eposzírásról vallott nézeteiben is felbukkan: nemcsak téma (acél) kell szerinte az eposz megírásához, hanem megfelelő belső ráhangolódás (kova) is. Vagyis a kettő elválaszthatatlanul összetartozik: „Hogy a lapokban ritkán látod költeményeimet: ez előtted szokott dolog lehetne; én másszor sem Írtam sokat, bár a fizetés ellen most panaszom nincsen, a mit írtam, azért megfizettek, s ha többet írnék, többet is fizetnének. De a lírából egy kissé már kinőttem, kivénűl- tem, mondvacsinált érzelmeket nem tudok pengetni: eposnak pedig tárgy kell, ollyan tárgy, minek költőisége az embert mintegy megüsse, átvillanyozza, mert e nélkül csak egy jóravaló ballada sem születik: illy tárgy azonban nem mindig akad, vagy nem mindig fogékony rá az ember, e szerint valamint a lyra kedély mozzanatot kiván, úgy az elbeszélő költemény is azt, azon kis különbséggel, hogy lyrában csak egy kell: a benső állapot, eposban kettő: a külső tárgy a belsővel egybehangzásban, aczél és kova”. (Arany János Lévay Józsefnek, Nagykőrös, 1853. május 28. = AJÖM XVI, 232.) 150 TÁRGYKATALÓGUS
