Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Lakos Anna: Kortársunk Csehov - Milyen gyorsan telik az idő! - a kiállítás szövege
7. EGYSÉG Kaposvár és Szolnok: két viszonyítási pont „Ez aztán a színház! Függöny, első kulissza, második kulissza, aztán nagy üres tér. Semmi díszlet! Egyenest a tóra meg a szemhatárra nyílik a kilátás.” (Sirály) Nyina: Molnár Piroska (Forrás: Kaposvári Egyetem) A hatvanas években az egész világon megindult egy új színházi nyelv, esztétika, kifejezésmód keresése, amelyet többek között Peter Brook, Giorgio Strehler, a Bread and Puppet neve fémjelez. És új fejezet nyílt a Csehov-játszás történetében is. A Mejerhold, Vahtangov, Antonin Artaud, Erwin Piscator, Bertolt Brecht után színre lépő generáció rendezői - például Ottomar Krejca Prágában, Anatolij Efrosz Oroszországban - éppen Csehov darabjain keresztül fogalmazták meg gondolataikat az akkori világról. Különböző csatornákon keresztül az évtized közepétől már hozzánk is eljutott ezek híre, és bizonyára hatottak is az akkor induló fiatal rendezőkre. További inspirációt jelenthetett az is, hogy a hivatalos színházak mellett különböző magyar egyetemeken színházi társulatok jöttek létre. Budapesten az Egyetemi Színpadon - ami egy korosztály számára jelentett szabad, szellemi központot, orientációs lehetőséget - működött az Universitas Együttes Ruszt József vezetésével. Innen vált ki Halász Péter, majd Fodor Tamás, és alakították meg saját társulataikat, ahogy Paál István is a szegedi egyetemen. Ekkor, de még a hetvenes évek elején is alapvetően Budapest-centrikus volt a színházi élet. Nem is keltett feltűnést, hogy két vidéki város színházában fiatal embereket neveztek ki vezető pozícióba: Zsámbéki Gábort Kaposvárra, Székely Gábort Szolnokra. A vidéken töltött évek alatt mindketten az akkori, megszokott színházeszménytől eltérő műhelyt hoztak létre, új értelmet adva a társulat fogalmának, megújítva a repertoárt is. A perifériából központtá váló kaposvári és szolnoki színház évadnyitó előadásának a két rendező egymástól függetlenül Csehov Sirályát választotta, mintegy programnyilatkozatként. Mindkét előadás azzal a szokatlan játékkal kezdődött, hogy a díszletezők hangos kopácsolás- sal jelezték a darabbeli díszlet építését. Kaposvári Csiky Gergely Színház Csehov: Sirály: a kapcsolattalanság drámája Bemutató: Csiky Gergely Színház - Kaposvár, 1971. október 1., Rendező: Zsámbéki Gábor 28
