Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Válogatás Csehov levelezéséből
N. P. Csehovhoz (Moszkva, 1886. március) részlet ...Szerintem a jól nevelt emberek a következő feltételeknek kell, hogy megfeleljenek: 1. Tisztelik az emberi egyéniséget, és épp ezért mindig megértők, gyengédek, udvariasak, engedékenyek... Nem lázadnak fel valami kalapács vagy egy elveszett radírgumi miatt; ha együtt laknak valakivel, ezt nem tekintik valami nagy engedménynek, és ha elmennek, nem mondják: veletek lehetetlen együtt élni! Megbocsátják a zajt, a hideget, az odakozmásodott ételt, a csipkelődéseket, és azt, hogy lakásukban idegenek is vannak... 2. Nemcsak a koldusokkal és macskákkal éreznek együtt. Fáj a lelkűk azért is, ami szabad szemmel nem látható. így például, ha Pjotr tudja, hogy apa és anya beleőszülnek a bánatba, és éjjeleken át nem jön álom a szemükre, mert Pjotrt ritkán látják (s ha látják, akkor is csak részegen), akkor odasiet hozzájuk, és fütyül a vodkára. ... 3. Tiszteletben tartják az idegen tulajdont, és éppen ezért megfizetik az adósságaikat. 4. Őszinték, és úgy félnek a hazugságtól, mint a fűztől. Még apróságokban sem hazudnak. A hazugság sértő arra, aki hallgatja, és közönségessé teszi azt, aki mondja. Nem nagyképűsködnek, az utcán éppen úgy viselkednek, akárcsak otthon, nem hintenek port öccseik szemébe... Nem fecsegők, és amíg nem kérdezik őket, nem tolakodnak mindenféle nyílt bizalmaskodással... Mások fülei iránt való tiszteletből gyakrabban hallgatnak. 5. Nem alázzák meg magukat azzal a céllal, hogy másokból együttérzést váltsanak ki. Nem játszanak mások lelkének húrjain, hogy válaszként sóhajtozva babusgassák őket. Nem mondják: „Engem nem értenek meg!” vagy pedig: „Aprópénzre váltottam fel magam! Én (...) vagyok!...”, mivel mindez olcsó hatásvadászat, mindez közönséges, elavult, hamis... 6. Nem sürgölődnek. Nem kápráztatják el őket az olyan hamis gyémántok, mint a hírességekkel való ismeretség, egy kézfogás a részeges Plevakóval, a kocsmai nevezetességekkel való találkozás a Salon-ban, és az ebből eredő ujjongás... Ezen a mondaton: „A sajtó képviselője vagyok” csak nevetni tudnak, ez csak a Rodzevi- csekhez és a Löwenbergekhez illik. Ha egy garasnyit csinálnak, akkor nem cipelik a mappájukat, mintha abban száz rubelnyi lenne, és nem kérkednek azzal, hogy beengedték őket oda, ahova másokat nem engednek be... Az igazi tehetségek mind a homályban ülnek, a tömegben, távol a kiállításoktól... Még Krilov is azt mondta, hogy az üres hordó hallhatóbban kong, mint amelyik tele van... Csehov, Nyikolaj Pavlovics - Csehov bátyja, festőművész, humoros lapok munkatársa volt (1859-1889) Fjodor Nyikolajevics Plevako 1843-1908 - moszkvai ügyvéd Rodzevics újságíró Löwenberg zugújságíró Ivan Andrejevics Krilov 1768-1844 - író 93
