Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)

Anton Pavlovics Csehov: Három nővér (1900-1901) - szinopszis

umba költözött a dadával. Andrej, miközben a kicsi lányát tologatja a babakocsiban, keserűen számot vett elhibázott életével, elpocsékolt tehetségével, rossz házasságával. Versinyin elbúcsúzik Másától. Mindeközben a katonazenekar játéka hallatszik.

Kuligin elmondja, hogy előző nap Szoljonij és Tuzenbach összeszólalkozott, és párbajozni fognak. Csebutikin rossz hírrel érkezik. A párbajban Tuzenbach életét vesztette.

A darab Olga szavaival ér véget: „A katonazene olyan vidáman, tüzesen pattog, és úgy szeretnék élni! Jaj istenem! Az idő elmúlik, elmegyünk, örökre elfelejtenek bennünket. (...) Ó, édes testvérkéim, a mi életünk még nem fejeződött be. Élni fogunk! A zene olyan vidáman, olyan boldogan szól. És én azt hiszem, hogy nemsokára megtudjuk, miért élünk, miért szenvedünk ... Jaj, csak tudnánk, miért, csak tudnánk, miért...?”

89