Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)

Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi (1896) - szinopszis

„Maga az én boldogságom, az életem, a fiatalságom! Tudom, hogy viszonzásra semmi reményem sincs ... csak engedje meg, hogy nézzem magát és halljam a hangját...”

Második felvonás

Éjszaka van, vihar készülődik, nyomott a levegő. Szerebrjakov hol szundikál, hol felébred és nyögdécsel. Felesége egyre kevésbé tudja elviselni férje folyamatos szekálását. Szonya és Jelena felváltva virraszt a zsémbes beteg mellett. Voj- nyickij érkezik, hogy helyükbe álljon, a professzor tiltakozik ez ellen. Az öreg dajka kiviszi Szerebrjakovot. Vojnyickij udvarolni próbál Jelenának, reménytelenül. „Múltam nincs, azt ostobán eltékozoltam - semmiségre; a jelenem szörnyű, mert buta. Itt van például az életem és a szerelmem; hová legyek, mit tegyek? (...) Istenítettem ezt a professzort, ezt a szánalmas, köszvényes embert, úgy dolgoztam rá, mint egy ökör! (...) Szappanbuborék! Hogy becsaptak... látom, milyen ostobán becsaptak...” - kesereg.

Asztrov érkezik virágos hangulatban, s szeretne tovább mulatni. Az orvosba titkon és reménytelenül szerelmes Szonya csitítani próbálja, megkéri, ne itassa Ványa bácsit, és ő is hagyjon fel az ivással.

Amikor a doktor kimegy, Jelena jön be: a hetek óta egymást kerülgető két nő kibékül. Jelena elmondja, hogy amikor hozzáment, szerelmes volt a professzorba, Szonya pedig bevallja neki, hogy szerelmes Asztrovba. Jelena zongorázna valamit, de a férje megtiltja ezt.

Harmadik felvonás

A professzor mindenkit a szalonba rendel, mert bejelentést óhajt tenni. Jelena felajánlja Szonyának, hogy kifaggatja Asztrovot Szonya iránti érzéseiről. Az orvos egyértelműen értésére adja, hogy őt már kizárólag a szépség, nevezetesen Jelena szépsége képes lázba hozni. Éppen megcsókolja az asszonyt, amikor belép egy csokorral Ványa bácsi. Jelena zavarba jön, és bejelenti, hogy még aznap elutazik.

Ekkor érkezik Szerebrjakov. Azt javasolja, hogy adják el az alig jövedelmező birtokot, Szonya örökségét, a pénzt fektessék értékpapírokba, a kamatokból megélnek a városban, a maradék pénzből pedig vegyenek nyaralót Finnországban. Vojnyickij ezen felháborodik, és beolvas a professzornak, majd elrohan. Szerebrjakov a többiek unszolására utánaered, hogy kibékítse. Az ajtó mögül pisztolylövés hallatszik: Vojnyickij a professzorra lő, de nem találja el.

85