Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)

Fodor Géza: „Platonov”

gattam. Magamról tudom, hogy milyen kedves a szerzőnek a műve, s ezért... A bezotcovscsinában két jelenet, ha úgy tetszik, zseniálisan ki van dolgozva, de egészében megbocsáthatatlan, bár ártatlan hazugság. Azért ártatlan, mert belső világnézeted zavarosságtól mentes mélyéről fakad. De hogy a drámád hazugság - ezt te magad is érezted, bár halványan és ösztönösen, egyébként pedig annyi erőt, energiát, szeretet és kínlódást fordítottál rá, ahogy többé nem is írsz másikat. A kidolgozás és a drámai tehetség (mármint a tiéd) nagyobb teljesítményhez és szélesebb kerethez is elegendő. Ha akarod, valamikor komolyabban és értelmesebben is írok neked a drámádról, de most csak arra kérlek, bocsáss meg, hogy ilyen éles volt mindaz, mit csak mondtam. Tudom, hogy ez neked kellemetlen - de nincs mit tenni - te kérted, én pedig válaszoltam, mást meg nem írhattam, mert nem csaphatlak be, mikor lelked legszebb megnyilatkozásairól van szó.”

A levélből kitűnik, hogy Csehov Taganrogból egy drámát küldött Moszkvába, amelyben „lelke legszebb megnyilatkozásai” fejeződtek ki, amelyre „annyi erőt, energiát, szeretetet és kínlódást” fordított, hogy Alekszandr még azon kételyét is kifejezte, vajon képes lesz-e még egyszer valami hasonló írni. Maga a „bezot- covscsina” szó Alekszandr levelében kis betűvel van írva, de idézőjelben áll és egyértelműen a címet jelenti. Alekszandr későbbi leveleiben a Bezotcovscsina többé nem kerül szóba. Viszont egy taganrogi ismerős, aki levelezésben állt a Csehov-családdal, 1881 végén azt kérdezte: „Hát Ant. Pavl. drrámája (!), mikor lesz kinyomtatva?” Ő tehát ismerte a darabot, és 1881-ben érdeklődött felőle - a „drráma” szóalak nyilván a darab viharos konfliktusaira utal.

Az első hír egy nagy színdarabról, amelyet Csehov fiatalkorában írt, 1907-ben vált publikussá Mihail öccse emlékezéseiben: „Leendő VII. osztályos tanulóként Anton Pavlovics írt egy drámát ’Bezotcovscsina’, és egy szörnyen mulatságos bohózatot ’Nem hiába kárált a tyúk’ címmel, s elküldte nekünk Moszkvába, hogy olvassuk el. Sokáig őriztem ezeket a műveket, de amikor aztán Anton Pavlovics Moszkvába érkezett, hogy beiratkozzon az egyetemre, elvette őket tőlem, és a ’Bezotcovscsinát’ apró darabokra tépte...” Ugyanitt Mihail beszélt még egy másik nagy színdarabról is, amelyet Anton már nem Taganorgban, hanem Moszkvában írt, és szintén megsemmisítette: „Két évvel azután, hogy Moszkvába jött, Ant. Pavl. írt még egy nagy drámát lótolvajokkal, lövöldözéssel, nővel, aki a vonat alá veti magát és ehhez hasonlókkal. Lemásoltam ezt a drámát és az izgalomtól megdermedt a szívem (...) Ezt a drámát Ant. R, aki akkor másodéves egyetemei hallgató volt, személyesen elvitte M. N. Jermolovának (a moszkvai Kis Színház tragikája), hogy olvassa el, és nagyon szerette volna,

71