Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Interjú Zsámbéki Gáborral
zat -kritizáló véleményére alapozva próbálnak meg egy ilyen, az új generáció lehetőségeivel foglalkozó előadást létrehozni. Ami mindig azt jelenti, hogy ehhez képest van egy fáradtabb, közepesebb, kevésbé lángoló középnemzedék, Arkagyina és Trigorin személyében, és mintha ezzel meg lehetne fogalmazni valamiféle alapállást a művészeti életben. Ha valamit nem akartam, akkor ezt biztosan nem. És mind a mai napig azt gondolom, meglehet, hogy bizonyos korok és helyzetek indokolhatnak egy ilyesfajta Sirályt, de én egészen mást próbáltam kikövetkeztetni a darabból és ezért más is érdekelt. Hogy ez mennyire sikerült és mennyire nem, azt nehéz ma már lemérni, mert a kritika, az akkori kritika az egyértelműen csak a helyzetet érzékelte. Tehát azt, hogy fiatal rendező programszerűen Sirályt rendez. És mivel ugyanebben az évben volt egy Madách színházi előadás is, úgy gondolták, hogy itt részint a nemzedékek szembenállásáról van szó. Attól tartok, hogy a kritikák tulajdonképpen nem arról az előadásról szóltak, legalábbis nem annak szándékairól, amit én rendeztem, hanem erről a helyzetről. Azt hiszem, ez gyakran előfordul a kritikában. Hogy mennyire nem egy ilyen eleve eldöntött vélekedést szerettem volna csinálni, arra talán rávilágít az, hogy mindjárt a kezdetekben sokat idéztem mindenkinek, és leginkább persze saját magamnak egy Apollinaire-verset. Ez egy - az apollinaire-i életművön belül is - ars poeticának tekintett vers. Csak bizonyos részeit fogom felolvasni, hogy érthető legyen az én kiindulópontom. Azért is különös ez az Apollinaire-vers, mert a fiatal nemzedék programversei majdnem mindig valami dühödt szembenállást fejeznek ki, azt a szándékot, hogy a régit elsöpörjék. Erre egyáltalán nem mutat semmi ebben a versben. „..Mindazt tudom az újról s a régiről amit ezekről így egy ember egymagában tudhat És anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk S értünk zajló harc barátaim Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját A Kaland s a Rend pörpatvarát Ti akiknek a szája Isten szájához hasonló E száj maga a rend Legyetek elnézők ha minket összemértek Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet Mi a kalandot kergetjük mindenfelé 56
