Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Lakos Anna: Kortársunk Csehov - Milyen gyorsan telik az idő! - a kiállítás szövege
élte, tudomásul vette a maga szerencsétlenségét. Prozorovék szolnoki házában őszintétlenül csengenek a megváltást ígérő, bizakodó szavak. Bele kell törődniük abba, hogy elviselhetetlennek érzett, értelmetlen vegetáló létükből nem szabadulhatnak, a provinciából sohasem jutnak el a fővárosba.” (Mihályi Gábor: Színházról vitázva, Budapest, Népművelési Propaganda Iroda, 1976., 279. o.) A díszlettervező Székely László a színpad közepére egy dobogóra ebédlőt helyezett, és eköré egy függönyrendszert alakított ki. „Az előadás dramaturgiája Székely László függönyrendszerére épül: függönyök övezik és szelik át, több szinten is a színpadot - írja Pályi András, és azt hangsúlyozza, hogy számtalan játéklehetőséget kínálnak ezek a függönyök. - Az előadás úgy kezdődik, hogy Irina körbeszalad a színen, és sorra elhúzza a függönyöket. ... Az ebédlőben zajló névnapi ebéd jelenetét teljességgel eltakarják: néhány percig nem is látunk színészt a színpadon, csak a hangjukat halljuk. S mindjárt ezt követően itt, a függönyök »karjaiban« talál egymásra Andrej és Natasa... (Pályi, im.) Ugyanakkor a függönyök soha nem teszik lehetővé, hogy valaki magára maradjon, egyedül lehessen. Olga: Tímár Éva, Tuzenbach báró: Papp Zoltán (Forrás: OSZMI) 36