Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Lakos Anna: Kortársunk Csehov - Milyen gyorsan telik az idő! - a kiállítás szövege
Ványa bácsi: Makláry Zoltán, Jelena: Lukács Margit, Tyelegin: Gőzön Gyula, Szonya: Mészáros Ági, Marina: Pártos Erzsi, Szerebrjakov: Balázs Samu (Forrás: OSZM) tunya-tompán parádézza végig életét egy öreg férfi mellett, és nincsen bátorsága kiszabadulni a fojtogató, láthatatlan rabságból, nincs ereje követni vonzalmait. Beletörődőén fogadja kényelmes rabságát.” (MGP, im. 227.0.) Szerebrjakov (Balázs Samu) folyton panaszkodik, állandóan zsörtölődik az őt ápolókkal, szinte kínozza őket. Ez még jobban eltávolítja Jelena Andrejevnát a férjétől és előkészíti Asztrov és Jelena kettősét a harmadik felvonásban. Az előadás kiemelkedő pillanata Szonya (Mészáros Ági) és Asztrov kettőse, amikor az orvosba titkon szerelmes lány megpróbálja lebeszélni a férfit az ivásról. Egy dolog biztos: mind az 1952-es bemutató, mind az 1960-as felújítás rendező- és színészgenerációk számára meghatározó alkotássá vált. S azt se feledjük: a két dátum között zajlott az 1956-os forradalom és annak elnémítása. MGP Bessenyei 1953-as nyilatkozatát idézi, amiben a színész az orvos szerepének megformálásáról beszél: „A Ványa bácsi Asztrovja olyan szerep, amely hozzá kell, hogy tartozzék a színész emberi és művészi fejlődéséhez.... Egészen más a szöveg és egészen más a célom vele. A térképjelenet mellett azt szeretném megtudni, milyen emberi tulajdonságok rejtőznek Jelenában. Lehet-e őt szeretni? Megérdemli ő ezt? Mennyi emberi van benne? Kiderül, hogy semmi. Vagy a másik jelenet, a csók körül, amikor Ványa bácsi megjelenik csokorral. Szavak 16
