Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Lakos Anna: Kortársunk Csehov - Milyen gyorsan telik az idő! - a kiállítás szövege
3. EGYSÉG Csehov magyarországi megjelenése, első bemutatói A magyar közönség igen korán megismerkedhetett Csehov nevével, ami egyrészt Cholnoky Viktor (1868-1912) Magyar Géniuszban megjelent ismertetésének volt köszönhető, másrészt első novelláskötetének, amely 1882-ben A kópéság címmel jelent meg. Ugyanebben az évben jött ki Mikszáth Jó palócok című műve is. Szabó Endre (1849-1924) költő és műfordító, aki kortársaitól eltérően sokat fordított oroszból, személyes kapcsolatban állt Csehovval. Ő nevezte el a drámaírót az orosz Mikszáthnak, ami egyáltalán nem találó, inkább a korszak gondolkodását, olvasmányélményét jellemezte. 1920-ig kilenckötetnyi Csehov-novella jelent meg magyarul, 1924-ben pedig a Népszava elindította összes elbeszélései sorozatának kiadását. A drámaíró Csehovot csak később fedezték fel maguknak a magyar színházak. A medve című egyfelvonásosát a Nemzeti Színház mutatta be 1901-ben Ivánfi Jenő rendezésében, 1903-ban pedig a Vígszínház játszotta a Leánykérés című bohózatot, de ezek nem arattak olyan sikert, mint novellái. Csak később, a húszas években, főként német közvetítéssel váltak darabjai ismertté. Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád sokat tett azért, hogy Csehov színművei magyar színpadra kerüljenek. Kosztolányi nemcsak recenziókat, színikritikákat Három nővér, Vígszínház, 1922 Olga: Varsányi Irén, Mása: Gombaszögi Frida, Irina: Makay Margit (Forrás: OSZMI) 13
