Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Válogatás Csehov levelezéséből
ótákat ábrázoltam, hogy színpadi szempontból a darabom suta, oktalan, érthetetlen, sőt értelmetlen és a többi, és a többi. Elképzelheti a helyzetemet. Ez olyan bukás volt, amiről nem is álmodtam! Szégyenkeztem, bosszankodtam, és kétségektől gyötörve utaztam el Pétervárról. Azt hittem, hogyha egy ilyen nyilvánvaló szörnyű hibákban bővelkedő darabot írtam és mutattam be, bizonyára már elvesztettem minden érzékemet, vagyis a gépezetem végül teljesen elromlott. Mióta hazaértem Pétervárról, azóta több levelet kaptam, hogy a második és harmadik előadásnak sikere volt, jött egynéhány névtelen levél, amelyben dicsérték a darabot, és szidták a kritikusokat, nagy örömmel olvastam mindezt, de mégis szégyenkeztem, meg bosszankodtam, és magától érthetően az a gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogyha a jó embereim úgy érzik, hogy vigasztalniuk kell, akkor az ügyem rosszul áll. De az ön levele igen döntő hatással volt rám. Önt már régen ismerem, mélyen tisztelem, és jobban hiszek önnek, mint valamennyi kritikusnak együttvéve - ön ezt jól megérezte, amikor nekem írt, és levele bizonyára ezért olyan szép és meggyőző. Most már nyugodt vagyok, és nem gondolok többé undorral a darabra meg az előadásra. ... A. Csehov L. Sz. Mizinovához (Jalta, 1898. szeptember 21.) Kedves Lika! Csak emlegetni kell, és máris jelentkezik. Saljapin meg Sz. Rozsanszkij itt hangversenyeznek, tegnap együtt vacsoráztunk, és magáról beszélgettünk. Ha tudná, mennyire megörültem levelének! Maga kemény szívű, maga kövér, maga meg sem értheti az örömömet. Igen, itt vagyok Jaltában és itt maradok mindaddig, amíg le nem hull a hó. Nem szívesen utaztam el Moszkvából, nagyon nem szívesen, de meg kellett tennem, mert még mindig tart a törvénytelen viszonyom a bacilusokkal, és az a híresztelés, hogy meghíztam, sőt el is zsírosodtam, csak mese. Az is mese, hogy megnősülök, s méghozzá ezt maga terjesztette el a világban. Jól tudja, hogy a maga beleegyezése nélkül sosem nősülök meg. Erről meg van győződve, és mégis különböző híreket terjeszt, bizonyára annak az öreg vadásznak a logikáját követve, aki maga nem lő már puskájából, és másokat sem enged, csak zsémbeskedik és krákog a kemencepadkán heverészve. Nem, kedves Lika, nem! A maga beleegyezése nélkül nem nősülök, de mielőtt megnősülnék, megtanítom magát kesztyűbe dudálni, bocsásson meg már ezért a kifejezésért. Jobban tenné, ha ide utazna Jaltába. Mizinova, Ligyija Sztahijevna, 1870-1937 - Csehovék jó ismerőse, gimnáziumi tanárnő. Énekesnő akart lenni. 1902-ig a moszkvai Művész Színház tagja volt. Fjodor Ivanovics Saljapin, 1873-1938 - énekes Sz. Rozsanszkij - énekes, a Mamontov-féle magán-operaházban lépett fel Moszkvában 103
