Balázs Eszter: Művészet akcióban. Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-től a Dokumentumig, 1915-1927 - Az avantgárd és folyóiratai 3. (Budapest, 2017)

Hubert van den Berg: Kassák Lajos, a bécsi MA és az avantgárd folyóiratok „Internacionáléja” az 1920-as években

Párizst jelentőségében közvetlenül a Németalföld követte: Belgiumot és Hollandiát nyolc folyóirat képviselte. Berlin kivételével a többi európai nagyváros vagy ország - természetesen nem véletlenül - messze leszakadva következett ezután. Figyelemre méltó, hogy Seuphor Kassákot és lapját, a MÁ-1 az utolsók között említette. Sőt, Kassáknak nem jutott önálló hely abban az ötszáz- valahány absztrakt művészt felvonultató enciklopédikus látképben sem, mely Seuphor avantgárdról szóló áttekintése végén található. Kassák és a MA csupán néhány alkalommal nyert említést, marginális, másodrendű szerepre voltak kárhoztatva.

Aligha kétséges, hogy a sorrend, melyet Seuphor a legfontosabb folyóiratokról felállított, erősen szubjektív: Seuphor Antwerpenből jött, a Németalföldről, és az 1920-as évek közepe óta Párizsban élt. Ugyanakkor beszámolója megjeleníti azt az uralkodó nézőpontot is, ahonnan a második világháború utáni első évtizedekben, a hidegháború legkiélezettebb szakaszában az avantgárdra tekintettek. Az, hogy a vasfüggöny Európát egy nyugati és egy keleti részre osztotta, ebben az időszakban óriási hatást gyakorolt a történeti avantgárd mint avantgárd narratívájára. Valójában csak az 1940-es, 1950-es években, tágabb értelemben pedig az 1960-as, 1970-es években vált bevett gyakorlattá az „új művészetre" izmusokként, a második világháború előtti időszak avantgárdjára pedig történeti avantgárdként hivatkozni.8 Ez a felfogás azt az 1930-as évek végéről származó avantgárdértelmezést követi, melyet többek között a befolyásos amerikai kritikus, Clement Greenberg fogalmazott meg 1939-ben a The Partisan Review-ban Avantgárd és giccs című tanulmányában.9 Ebben az írásában Greenberg az absztrakt avantgárd művészetet azonosította az egyetlen igaz művészetként, amely hű önmagához mint művészethez, és amelyet csak (absztrakt) formája határoz meg. Greenberg szerint az esztétikai avantgárd mint elitművészet egy igazi, hamisítatlan kultúrát képviselt a 20. század elején, sőt annál is többet: ez volt az egyetlen élő kultúra, amellyel akkor rendelkeztek. A szöveg további részében arról beszélt, hogy az avantgárd „nyíltan érdektelen a politika iránt”, és mint ilyen szembenáll a művészet politikai célokra történő alkalmazásával vagy kihasználásával. Ehelyett az (igazi) művészi avantgárd „olyan utat keres, amelyen haladva az ideológiai zűrzavar és erőszak közepette is mozgásban lehet maradni". A tiszta művészet, ahogy Greenberg látta, nem

8 Paul Wood (ed.), The Challenge of the Avant-Garde, Yale UP-Open University, New Haven- London, 1999,10-11.

9 A tanulmány teljes magyar fordítását lásd: Clement Greenberg, Avantgárd és giccs, fordította Józsa Péter és Falvay Mihály, in uő, Művészet és kultúra, Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Budapest, 2013,15-27.

13