Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)

Mások vallomásainak tükrében

létjogosultságát azáltal nyeri el, hogy egyszerűen nem tehet mást az ember, minthogy odaengedi magát a szövegnek, a dúsan szőtt fantáziának.

(Jókai Anna: Szabó Magda a varázsló, Alföld, 1997. október, 48. évf. 10.)

Szabó Magda, a költő, a felszabadulás után beletartozott ebbe a nemzedékbe; lírája kapcsolódott a társakéhoz; Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Rába György, Rákos Sándor, Vidor Miklós vagy Jánosy István, Lakatos István lírai törekvéseihez - még ha ezek a társak az önkifejezés kérdéseit különböző módokon válaszolták is meg.

(Lengyel Balázs: Verseskönyvről verseskönyvre,

Líránk a hetvenes években, 1982. 318.)

Magda!

Legalább egy percig tűnődtem, hogy hogyan szólítsalak meg, mert sem a kedves, sem a drága, sem az édes nem illik hozzád, holott tulajdonképpen mindez vagy, de mégsem. Talán a Szabó a legkifejezőbb, de ez esetben nehezen tudnám folytatni, mert mit ír az ember az élő magyar irodalomnak? Frázisokat. De hát ezt igyekszem elkerülni.

(Janikovszky Éva Szabó Magdának, i9óo.júl. 2., Holmi, 2010. augusztus)

Kedves Magda,

most tettem le a könyved, szinte egy ültő helyemben olvastam végig. Bár ez csak olyan metafora, mert valójában két nap óta olvasom minden lehető helyzetben, villamoson és autóbuszon, gyereksírás mellett és az utcán jártamban is (ami igazán csak a kivételes könyveknek dukál). Jó, nagyon jó, kis híján nagyszerű. És milyen modern!

(Somlyó György Szabó Magdának, 1958. márc. 28.,

Holmi, 2010. augusztus; a Freskóról)

Szerettem, hogy szeret, nem szerettem, hogy csak keveseket, bár jobbára már meghaltak, akiket szerethetett. Szerettem, hogy megbecsüli az olvasóit. Szerettem, hogy van, hogy olyan állandó, mint mondjuk a pí, ami mindig van és lesz. És most nem szeretem, hogy nincs.

(Emberi, szükségszerűen emberi, Háy János Szabó Magdáról, Litera, 2007. november 22.)

92