Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)

Apai ág

hallottam, hogy vékával mérte az arany és ezüst tárgyakat, mikor a dédanyámat sűrű átkok és balsejtelmek között hozzáadta anyai dédapámhoz, a szabadság- harcos honvédtiszt Jablonczayhoz.” (Okút, 39.)

VÁRADY SZABÓ MÁRIA (SZABÓ JÁNOSNÉ)

(Szabó Elek anyja)

„1863. május havában vagyunk, nagy az izgalom Köröstarcsán. Az emberek meg-megállnak egy-egy utcasarkon, s széles kézmozdulatokkal magyaráznak valamit. A tárcsái, nemrég megválasztott ifjú pap ma hozza haza a feleségét Debrecenből. Általában az volt a beszéd tárgya, hogy testben-lélekben kiválónak kell lennie a fiatal papnénak, ha a száztíz kilométerre fekvő Debrecenből hozzák Tárcsára.” (Régimódi történet, 100.)

„Mari, a legkisebbik Szabó lány, ennek az Eleknek az anyja, úgy rajongott a zenéért, hogy Várady-Szabó Lajos Pest legjobb zongoráját vette meg neki és küldte el Köröstarcsára, ahová férje, Ágyai Szabó János vitte, hogy a tizenhat esztendős nagytiszteletű asszony el tudja zongorázni a honvágyát Békés vármegyéből Hajdúba.” (Régimódi történet, 333.)

„[...] tizennégy gyerek nőtt fel az eszményien szép életet élő református esperes és egy olyan patrícius kalmárlány környezetében, aki első eszmélése idejétől semmi mást nem kívánt az élettől, csak anya lenni.” (Régimódi történet, 366.)

„[Elek] édesanyja terhességei idején a virágokat nézte, simogatta, hogy születendő gyermekei megkapják a virágok szépségét, harmóniáját [...]” (Régimódi történet, 367.)

62