Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)
Apai ág
„Nagyapám jókaiasan szép férfi volt, sudár, gyönyörű vonású, fekete, három idegen nyelven prédikált egyforma könnyedséggel, külföldi egyetemeken tökéletesítette tudását, jól ismerte Európát, Budenz József baráti köréhez tartozott Göttingenben, kitűnő szónok volt, lenyűgöző csevegő, még költőnek is jó - büszke voltam rá, de sose tudtam szeretni [...]” (Okút, 19.) „ A pillanat című regény Creusájának figurája mögött, bármennyire sajátságos is, nagyapám, Ágyai Szabó János, az egykori békés-bánáti egyházmegye legendás esperesének gigászi figurája áll. A kálvinista Chrysosthomos, a Ferenc József-rend lovagja, akit kivételes képességei miatt nemcsak a protestáns mikrovilágban, de országszerte is ismerni illett, tizennégy gyermek apja lett, tizenkettőt sikerült felnevelnie közülök, természetesen nem neki, a feleségének; őt hivatali teendői csaknem mindig távol tartották a családjától.” (A pillanat, 4.) „Nagyapám úgy igazán, magát nekiengedve a szenvedély súlyának, veszedelmének, apám szemérmes utalásai szerint csak Istent és az Anyaszentegyházat szerette, minden egyéb emberi kötelék vállalandó kötelesség volt a szemében, s azt, amit maga sem ismert, nem adhatta meg a családjának. Becézni valakit nem tanította meg senki, anyját ugyanaz a kolera vitte el, amelynek Kazinczy is áldozata lett [...]” (A pillanat, 4.) „[...] ő volt az a szabálytalan lelkész, aki gyakran versben fejezte be a szószékén a prédikációt, pedig vallásos költeményei meghatottak. Én nagyapám életében két, idegen fülnek talán sajátságos negatívumnak hallatszó eseményt melengetek: utolsó szavait, s aztán élete nagy lehetőségei közül azt, amit nem fogadott el.” (Záróvizsga, 298.) „Őt családunk a Kollégium dísztermében, egyházkerületi gyűlésen vesztette el, éppen felszólalt. Nem indulattal, szelíden beszélt, a jog szem előtt tartását, annak csorbítatlan megőrzését, a karcolatlan igazságot kérte az egybegyűltektől, aztán meghalt. Nagyapám ez utolsó mondata földi életében: jog, jogrend, karcolatlan igazság irányítson engem is szolgálatomban Isten kegyelmével, a püspök úr és az egyházkerület segítő jóindulata mellett, s annak a tudata, hogy hitünk nevében őrzi az újra való készséget tiszteletreméltó hagyományaink megőrzése mellett.” (Záróvizsga, 299.) 60
