Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)
Anyai ág
megőrizni az emlékezetemnek, házának kertjét, gombáit, jegenyéit. Legnevetőbb, leggyerekesebb, legmelegebb szívű rokonom figurája különös módon nem egy hasonlót vagy pláne önmagát formáltatta meg velem, hanem lényének éppen az ellenkezőjét, mert élete díszletének naturalista hűségű rekonstrukciójakor sötét, örömtelen, humortalanul korrekt anyát kívánt meg regényem ahhoz, hogy el tudjam hitetni és meg tudja magyarázni Csándy Katalin Danaida voltát. Gondolatom írás közben olyan sokat megpihent tovatűnt alakján s azon a gyermekkoromban Paradicsomnak érzékelt szigeten, egykori otthonán, hogy még réges-rég tovatűnt disznóólját is megmentettem magamnak, ahová oly sokszor bemásztam, előre siratni az ártatlant, akit nemsokára megesznek. Anti könnyeit én sírtam el valamikor, s Pólika disznóólja a Disznótorban Pelikán konyhaablaka alatt állt.” (Kívül a körön, 385.) JUHÁSZ IBOLYA „[...] két unokatestvéremmel, Piroska gyerekeivel nagyon jóban voltam. Ez az a két unokatestvérem, a Tigris és a Kobra, akikkel máglyát raktunk, és ünnepélyesen elégettük Gizella fényképét, akikkel együtt elemezhetetlen okból elneveztük Gnoának. Ez volt az az idegen otthon, amiről tudtam, ha baj van, akkor éjjel, hajnalban, bármikor, bármilyen körülmények között befogadnak. Megviselt, amikor tavaly Kobrát is, és Tigrist is elvesztettem. Az ő házuk nekem is otthonom volt.” (Ne félj!, 229-230.) „Tigris [...] amúgy is szokatlan egyedeket produkált famíliánknak is különlegesség volt, kiszámíthatatlan időpontra programozott bomba. Tigris semmi akadály előtt nem lapult, nem várt ki megfelelő pillanatot, nem mérlegelt, soha meg nem adta magát, még ha tudta, hogy összezúzza az ugrás, akkor is ugrott. Egy falu népét kitettük volna, annyi rokonunk volt, szinte mindenkit elfújt már körülöttem a szél, Tigris emléke csontosult bennem, míg élek, szenvedem a hiányát. Mikor meghalt, először nem is a fájdalmat éreztem, hanem a felháborodást. Hogy mert itt hagyni?” (Mézescsók Cerberusnak, 163.) „Tigris szeme gyönyörű volt, unokatestvéreim közül ő örökölte anyám zöld sellőpillantását.” (Mézescsók Cerberusnak, 166.) „A mi családunkban nekem szoktak meghalni az emberek. Tigris nagy pozíció betöltője lett, nekem halt meg Piroska, nekem Piroska férje, Tigris férje, 48
