Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)

Anyai ág

„Novellái azt mutatják, eszményképei a vad férfiak, a természet zordon fiai, a pusztai betyárok. A pusztához amúgy is szokatlan erővel kötődik, egész későbbi élete folyamán azt sírja vissza, annak tág egét, növényzetét, a galagonyát, a somfát, a bokrokon könyöklő ködöt, a sast, amely a táj fölött lebeg, pesti lakos korában is hallja még a nyúl sikolyát, a holló károgását, sose tud megbékélni a nagyváros porával, nem természetes nyári melegével, még a népével sem, a puszta lakóit érzi igazibbaknak, nemesebbeknek a városban élőknél, s élete egyedül harmonikus időszakai mindig valami Debrecennél lényegesen kisebb településen, pusztán, tanyán telnek.” (Régimódi történet, 84.)

„Kálmán Iuniorról három fénykép maradt. Az egyiken sarkantyús csizmában, magyar ruhában áll, kimosolyog a képből, fél karját büszkén a csípőjére teszi. Második képén, az esküvőin, csaknem olyan megnyerő, mint az apja, pepita ruhát visel, szőke barkóját a kor divatja szerint ékbe nyíratta, nyakkendőtű rögzíti széles nyakkendőjét, fején keskeny karimájú, gömbölyű kis kalap, madár- toll van mellé tűzve. Huszonkét éves ezen a képen, erő, szépség és komolyság sugárzik róla, aki a harmadik képét megnézi, amelyen alig negyvenesztendős, nehezen hiszi el, hogy ugyanazt a férfit látja. [...] A negyvenéves arca olyan emberé, akinek már olvasni sincs kedve többé, a rettenetes élet és rettenetes anyja és rettenetes sorsú felesége felemésztette minden erejét, és nincs olyan csoda, amelynek hatására meggörnyedt háta újból kiegyenesedjék.” (Régimódi történet, 86.)

„Jó pipa. Kártyás. Lóversenyező. Mérnök. Irodista. Gazdálkodó. Uszodás. Játékos. Magánzó. Erkölcsbíró. Nem szerette a gyerekeit, de a testvéreit, úgy látszik, igen. Ettől ugyan még az volt, aki, nem vállalta a saját családját, anyámat úgy vitték el tőle, mint egy felesleges kiskutyát. Nem volt szíve. »Jablonczay Kálmánnak? - nézett rám legkisebbik nagynéném, az a bizonyos, akit nem hívnak Jablonczaynak -, apáról beszélsz ilyen hülyeségeket? A világon nem volt nála drágább, szeretőbb szívű, jobb ember.« És a szemét elfutotta a könny, áradt belőle a szó az apjáról, aki olyan volt, amilyennek a jó Istent látja az ember kicsi korában, olyan abszolút hatalom, olyan mesebelien áldott, olyan folytonosan ajándékozó, olyan okos, olyan drága, olyan feledhetetlen.” (Régimódi történet, 80.)

„Iunior patriarkális feudalizmusa, a könnyen adás, a közös földszeretet, a mező- gazdasági munka, amelynek változó sikerrel ő maga is sűrűn és nagy kedvvel

43