Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)
Anyai ág
érezhette, jelentős valaki otthonába lépett, hisz a könyvespolcokon ott lehetett látni a még száz éve sem bontakozott, máris halhatatlanságra ért nemzeti irodalom képviselői mellett a német, a francia és az angol meg az ókori klasz- szikusokat, s a falakról zsinóros magyar ruhába vagy frakkba öltözött, komoly férfiak képei néztek a belépőkre.” (Régimódi történet, 106.) GACSÁRY EMMA „[...] Gacsáry Emma túl izgalmas jelenség ahhoz, semhogy sajnálatot kelthetne.” (Régimódi történet, 197.) „Emma csak feleségnek volt rossz, de tökéletes anya volt világ életében.” (Régimódi történet, 208.) „Emma szinte mindennap végigsétál a Piac utcán, ha valamelyik sógornőjével összeakad, csak rájuk villantja a szemét, nem köszön, Lenkét gyakran meglesi a Kismester utca sarkán vagy az iskola előtt, megközelíteni nem meri, félti a gyermek lelki nyugalmát - bár ne féltette volna! Anyám sose hitte el, hogy kereste, szerette, visszakövetelte őt [...].” (Régimódi történet, 197.) „(Gacsáry Emma sorsa egyébként majd a húszas évek elején sógora halálával pecsételődik meg, amikor a Hangyából is kikopik, nem áll mögötte többé senki, lányai támogatására szorul, hol az egyik fiával él, hol a másikkal. Élete legutolsó, már csak a morfinnal elviselhetővé tett szakasza oly homályos, hogy maga Piroska, aki legtöbbször látta az anyját, se tudta megfejteni.)” (Régimódi történet, 363.) „Gacsáry Erzsébet, Jablonczay Lenke majdani keresztanyja, gyakran említette Piroskának, mennyi remény és várakozás közt oktatta kettőjüket a nagyapjuk, s mennyit várt különösen a nagyobbik unokától, Emmától. „Okos volt az anyád - mondta Gacsáry Erzsébet -, anyád rendkívül okos lány volt, és folyton csak olvasott.” (Régimódi történet, 103.) „Mindmáig csak Gacsáry Emmához hasonlítottam, de ezek szerint Juliette is rokon. Jablonczay nagyapám francia áldozata: Pardon! Emma nagyanyám francia szeretőjének unokája, hiszen Emma lett utcalány.” (Szabó Magda Nemes Nagy Ágnesnek, 1983. máj. 9., V. 5866/350/4) 39
