Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Z. Kovács Zoltán: Akadémiai papírszeletek
magának („Ha békülnek, határt hánynak,/Egy su- hancra jó sort vágnak:/Én is, amit sorsom rám mért,/Elszenvedem - a hazámért!”). Ugyanakkor a kánonon kívüli irodalmi önkúrálást jól jellemzi az a szöveghagyomány, amely a kitüntetéssel kapcsolatos „papírszeletek” utolsó darabjának változatait tartalmazza. A kritikai kiadásban szereplő XI. számú szalonképes verzió szerint „Ha én egyszer jól alhatnám - /Száz keresztért nem adnám.” A sajtó alá rendező Voinovich Géza alapján Vargha Balázs ugyanakkor megjegyzi, hogy volt egy, az önmaga felmentésétől még inkább távolabbi inten- ciójú, a kései Arany egészségügyi gondjait taglaló szövegek sorába illeszkedő (bár kétségkívül ironikus) változat is („Ha én egy jót finghatnám..."). Arany János pályáját mindvégig jellemzik a költészettel űzött játékok, jelentsen ez játékot a műfajokkal, az irodalmi hagyománnyal, a költői szerepekkel, a történeteket elbeszélő hozzáállásával. Ha „papírszeleteit” a már a 19. század második felében kanonizált és attól kezdve az oktatás centrumában tartott Arany-művekkel együtt olvassuk, akkor a nemzeti nagyelbeszélés irodalmi megalkotásának feladatával felruházott költő, a Toldi vagy a Buda halála Írójának képe tovább gazdagodik: az írói pályát végigkísérő konfliktusok ezekben a szövegekben úgy válnak láthatóvá, hogy megőrzik az életművet jellemző ironikusságot és humort. A csillag-hulláskor (részlet) I. Azt beszélik, rendjelt kaptam - - Nem vetettem, mért arattam? [...] V. Csillagot, keresztet noha rám aggattok, Boldog ez a kebel nem lesz már alattok VI. Ad notam: Ég a kunyhó, Ropog a nád... Kis keresztem Hogy szereztem? Feleljétek ezt. ha kérdik: Elkopott a lába térdig. [...] Vili. Hiúságom! Ad notam: Minek az a pörge kalap Ha a legény csak egy falat Csillagom, galambom! Minek nekem a rendjelek? Szamárháton bársony nyereg? Csillagom, galambom. Minek nekem az a kereszt? Disznóorra arany perec? Csillagom, galambom. IX. A szomorú kinézésű lovag A hiúság gőzi bánt-e? Hogyne, arra van nagy ok: Pegazusom Rozinánte, Magam Don Quixote vagyok. X. Ha békülnek, határt hánynak. Egy suhancra jó sort vágnak: Én is, amit sorsom rám mért, Elszenvedem - a hazámért! XI. Ha én egy jót alhatnám - Száz keresztért nem adnám. 63
