Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Z. Kovács Zoltán: Akadémiai papírszeletek

(amit az idegen nyelvi terminusok hivatottak elleplezni): az önálló pedagógiai elképzelésekre képtelen tudós antik nevelési tanok feltárása révén igyekszik tudományossá tenni értekezését.

Az emberi öltőt nagy feledékenység Elnyeli mint tenger;

Csak kettő marad fenn az emlékezetben:

Der Denker und Henker.

Jaj, biz ez a nevelészet Csak piano nevel észet, írójának neve lész ettől nem nagyra nevelészett.

Az ivszámot neveié, séd Mindent, mi nem new, elészed.

Külön csoportot képeznek Aranynak a nyelvtudománnyal kapcsolatos „rögtönzései”, amelyek jócskán túlterjeszkednek az „akadémiai papírszeleteken" (lásd Az orthológusokról cím alatt összegyűjtött rövid verses szövegeit). 1878-ból két akadémiai papírszelet foglalkozik Bálint Gábor tevékenységével, habitusával:

Budenzhez

Igazi vasfejű székely a Bálint:

Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.

Bálint Gábor röpiratára,

amelyben panaszosan kikelt az akadémia s a kultuszminisztérium ellen, hogy méltatlanul bánnak vele; de ő maga annál hevesebben megtámadta mind a kettőt

Szegény Bálint Gábor,

Boldogtalan góbé;

Amennyit te szenvedsz,

Mi ahhoz a Jóbé!

A székelyföldi származású Bálint Gábor (1844-1913) bécsi és pesti tanulmányait követően ahhoz a tudósi körhöz csatlakozott, akik a finnugorral szemben a magyarok török rokonságát vallották. Ennek a felfogásnak a legnagyobb hatású képviselője Vámbéry Ármin volt, aki felkarolta a fiatal Bálintot. Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémián az 1870-es évekre - legalábbis a nyelvészettel foglalkozók között - az ugor rokonságot vallók kerültek többségbe.

Legnagyobb hatású képviselőjük Hunfalvy Pál (1810-1891) és Budenz József (1836-1892) volt. Bálint Gábor Budenzékhez és Vámbéryékhez képest egy harmadik álláspontot képviselt a magyar nyelv rokonságát illetően: a tatár, majd

61