Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Z. Kovács Zoltán: Akadémiai papírszeletek
lap indítására (a Szépirodalmi Figyelő november 7-én indul el). A Kisfaludy Társaságban Arany öt éven keresztül ugyanolyan lelkiismeretesen végezte hivatali munkáját, mint majd az Akadémián teszi. 1865. január 26-án megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia titkárának (a kor szóhasználatában: titoknokának), a 42 szavazatból 30 mellette szól (a többiek közül nyolcán voksolnak Erdélyi Jánosra, aki szintén szeretett volna Pestre kerülni, a maradék négy szavazat egy-egy jelölt között oszlik meg). Arany csak rövid időre kívánja elfogadni a titkári tisztséget (ahogy köszönőlevelében fogalmaz: „Állásomat csak ideiglenesnek kívánom tekinteni... egy vagy két év a Tekintetes Akadémiának is elegendő a körültekintésre, hogy helyemet alkalmasb egyénnel pótolhassa”). Ugyanakkor az 1864-re elkészült akadémiai székházban csak bérleti díj ellenében kapna szállást (csalódását az Ártatlan dac című alkalmi vers mutatja). Az év közepén megszűnik a Szépirodalmi Figyelő bukása után indított, populárisabbnak szánt Koszorú is, majd az év végén meghal lánya, Juliska. Jellemző Arany lelkiismeretességére, hogy a súlyos beteg lánya mellett, Szalontán is foglalkozik a hivatali ügyekkel (részletesen leírja Csengery Antalnak, hogy a folyamatban lévő ügyek iratai hol találhatók, s melyik kulcs milyen fiókot és szekrényt nyit). Csak találgatni lehet, hogy leánya halála miatt menekül-e az adminisztratív feladatokba, vagy a kettő együtt okozza részleges irodalmi elnémulását (bár ez is csak akkor igaz, ha abszolutizáljuk azt a követelményt, amit Arannyal mint nemzeti költővel szemben támasztottak és például az Arisztophanész-fordítást vagy az „alkalmi" verseket csak egyfajta időkitöltő tevékenységnek tekintjük). Mindenesetre a Kisfaludy Társaságban a megelőző években vállalt igazgatóság és két lapjának szerkesztői munkálatai (vagy éppen a szalontai jegyzőség) nem arra utalnak, hogy Aranytól idegen lett volna a mindennapi rendszeres hivatali munka (természetesen szerepet játszik ebben a megélhetés kényszere is). Mindezek az elemek szemléletesen jelennek meg a leányának írott utolsó levélben (1865. december 12. körül), amelybe beilleszti az akadémiai palota megnyitására (1865. december 11.) írott versét (Ártatlan dac), mely költeményében („Egyszerű kunyhó, ott keletenI”), és levelében is a szalontai telek vásárlását tervezi. Ám már ekkor, még leánya betegségéről való tudomása előtt úgy fogalmaz a vers: „Küszködöm, várok, míg tehetem”, s amikor két nap múlva értesül a súlyos bajról, Leányomhoz című versében megfogalmazza a „mennék, de rab vagyok” kettősségét. S valóban: teljesíti titoknoki kötelességeit (éves jelentés megtétele, jegyzőkönyv megírása, nagygyűlés megtartása), s csak ezek után utazik Szalontára. Mi az, ami annyira lefoglalta Arany Jánost az Akadémia titkáraként, majd főtitkáraként? Feladatai igen szerteágazók: voltaképpen az ő feladata volt az intézmény mindennapos működésének szervezése (ülések és közgyűlések előkészítése, levelezés, kiadványok és számláik végső ellenőrzése, később az Akadémiai Értesítő és az évente megjelenő Almanach szerkesztése). Levelezéséből kiderül, hogy a különböző tudományterületekhez tartozó szakcikkek gondozásától az ülésrenden és temetési fáklyák beszerzésén át a tagok kedvezményes jegyeinek megszerzéséig, sőt részben külföldi utazásainak (például a két papírszeletben is szereplő Bálint Gábor mongóliai útjának) előkészítéséig mennyi mindennel foglalkozott. Jellemző adat, hogy 1865 és 1877 között 339 jegyzőkönyvet írt a különböző akadémiai testületek üléseiről. 1866-ban, Dessewffy Emil halálát követően Eötvös József lesz az Akadémia elnöke, aki 1867-től csekély bérért, majd díj nélkül biztosítja Arany számára a titkári lakást, s később is jelentős kedvezményeket biztosít Aranynak az Akadémia részéről. 1867-től a lélekölő, adminisztratív jellegű tevékenységek átkerülnek a jegyző munkakörébe, majd az 1869-es új alapszabály létrehozza a főtitkári pozíciót, amelyre Arany Jánost választják meg. Ennek ellenére hivatala egyre terhesebbé válik számára, többször beadja 59
