Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Milbacher Róbert: Ágnes asszony
Ágnes asszony (részlet) Öltözetjét rendbe hozza, Kendőjére fordít gondot, Szöghaját is megsimítja Nehogy azt higgyék: megbomlott. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Hogy belép, a zöld asztalnál Tisztes őszek ülnek sorra: Szánalommal néznek ő rá, Egy se mérges, vagy mogorva. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Fiam, Ágnes, mit miveltél? Szörnyű a bűn, terhes a vád: Ki a tettet végrehajtá Szeretőd ím maga vall rád.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Ő bitón fog veszni holnap, Ő, ki férjedet megölte: Holtig vizen és kenyéren Raboskodva bünhödöl te." Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Körültekint Ágnes asszony, Meggyőződni ép eszérül; Hallja a hangot, érti a szót, S míg azt érti: „meg nem őrül.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. De amit férjéről mondtak A szó oly visszásán tetszik; Az világos csak, hogy őt Haza többé nem eresztik. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Nosza sírni, kezd zokogni, Sűrű záporkönnye folyván: Liliomról pergő harmat, Hulló vizgyöngy hattyú tollán. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Méltóságos nagy uraim! Nézzen Istent kegyelmetek: Sürgetős munkám van otthon, Fogva én itt nem ülhetek.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Mocsok esett lepedőmön, Ki kell a vérfoltot vennem! Jaj, ha e szenny ott maradna, Hová kéne akkor lennem!" Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Összenéz a bölcs törvényszék Hallatára ily panasznak. Csendesség van. Hallgat a száj, Csupán a szemek szavaznak. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Eredj haza, szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled: Eredj haza, Isten adjon Erőt ahhoz és kegyelmet.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. S Ágnes asszony a patakban Lepedőjét újra mossa; Fehér leplét, tiszta leplét A futó hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. 55
