Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Szilágyi Márton: Arany János (1817-1882)

Pénzének jó része (85 000 forint) értékpapírba (főldhitelintézeti záloglevelekbe és magyar állampapírokba) volt befektetve. Arany összességében a rendi társadalomból egy polgári társadalomba vezető út győztesének tekinthető. Még talán az a feltevés is megfogalmazható: nem véletlen, hogy Arany egy kollektív nemesi kiváltság tudatával és hagyományával volt képes arra, hogy a polgári értelemben vett íróság professzionális képviselője legyen - könnyen elképzelhető, hogy egy ilyen, az önállóság hagyományát megadó előzmény sokat könnyített egy ilyen jellegű társadalom- történeti folyamat végigélésében. Aranynak megadatott mindaz, ami egy „írófejedelmi’’ tekintélyhez és életformához szükséges volt, s csak személyes tulajdonságain, fizikai állapotán és belső bizonytalanságain múlt, hogy ezt a lehetőséget nem használta ki. Még így is nagyon komoly emelkedési lehetőséget tudott adni a fiának, akinek társadalmi státuszát erősen meghatározta - saját kétségtelen személyes rátermettségén túl - apjának kapcsolatrendszere is. Igaz, Arany László korai halála (1898) és gyermektelensége megakadályozta, hogy ennek az útnak a további hatóerejét is megismerjük.

•---------- A pálya végén

A korábban (1869-től 1876-ig) a csehországi fürdőhelyen Karlsbadban (ma: Karlovy Vary) rendszeresen vízkúrával kísérletező Arany 1877-től már nem vállalkozott utazásokra: inkább a Margitszigetre vonult vissza. Egészségi állapota megromlott. Kései nagy költői kivirágzása, amelyet a Kapcsos könyvbe írott, s jórészt csak halála után publikált versek (Őszikék) jelentettek, szintén több szálon kapcsolódik ehhez a környezethez. A számos betegséggel küszködő költő végül 1882. október 22-én hunyt el a Magyar Tudományos Akadémia épületében lévő otthonában.

Szilágyi Márton

23