Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Szilágyi Márton: Arany János (1817-1882)
számára honorácior státusza és addigi életformája. Az ezekből a keretekből már korábban kilépett Petőfi kitartó győzködése, s persze az 1848 tavaszán elkezdődő intézményi változások kellettek ahhoz, hogy egyáltalán megfontolja a pesti lapszerkesztő életformáját - s ezt végül is ekkor nem vállalta. A Nép Barátja című lapnál valójában csak a nevével volt jelen. Arany tétovázása miatt az igazi váltás, a minisztériumnál vállalt munka (1849 májusától a Belügyminisztériumban fogalmazó) már majdhogynem elkésve következett be: akkor, amikor Pestet hamarosan fel kellett adnia a kormánynak. A pesti tartózkodás ilyenformán nem tartott hosszú ideig. Arany nem is sokáig működhetett minisztériumi tisztviselőként, a Pestről távozó kormányt nem is követte - épp annyi ideig volt ott, hogy még a bukás előtt kellőképpen kompromittálni tudja magát a következő rendszer számára. Ezután pedig nem is volt más választása, mint visszahúzódni abba a közegbe, amelyet ott akart hagyni. A biztonságot jelentő Szalontán persze nem lehetett egyszerűen ugyanazt az életet folytatni, mint korábban. Arany arra kényszerült, hogy az új közigazgatásban is szerepet vállaljon, s a régi ismerősnek számító, a folytonosságot képviselő Kenyeres János szolgabíró mellett 1850-51-ben voltaképpen a „Bach- huszárok”-ként megbélyegzett új szolgabírói garnitúrába épült be. Ez morálisan roppant kényelmetlen lehetett az ilyesmire mindig is nagyon érzékeny költőnek - utólag ezért sem hangsúlyozta életének ezt a szakaszát. S az is figyelemre méltó, hogy az anyagi biztonságra adó Arany, amilyen gyorsan csak lehetett, más életformát keresett a magának. •--------- Tanári pálya: Geszt, Nagykőrös Ez az új életforma először a magánszolgálat volt: a nevelősködés Geszten, Tisza Domokos mellett 1851-ben. Ez még nem jelentett komoly eltávolodást a korábbi lakóhelytől, s a munka karaktere sem volt ismeretlen, hiszen Arany korábban már dolgozott nevelőként Szalontán Rozvány Erzsébet mellett. Mindenképpen új elem azonban a lakóhely megváltoztatása - bár itt csak rövid távollétről volt szó, s ez csak Aranyt érintette, a családjának nem kellett Gesztre költöznie. A magánszolgálat a korszak egyik tipikus értelmiségi foglalkozása volt: ezáltal lehetett elkerülni azt, hogy 16
