Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Szabó T. Anna: Arany János utóélete
Vesd össze a Bolond /sfó/c-részlet iróniáját: Hamupipőke lön és megvetett. „Ha méltóbb énekim’ eldanolandom (Mátyást, Lajost, Csabát s még vagy hetet) Nemcsak a témaválasztás alantasságában követi a humoros Aranyt, de jól tudja, hogy a nyelvi játékok körébe a nyelvi regiszterekkel való bűvészkedés is beletartozik. Arany és Weöres játékos kísérletei után Szilágyi is felhasználja a jövevényszavakat a szókimondóan trágár Cigány ditirambusban, gyakori humorforrás nála a berögzött idézetek új kontextusba helyezése, például ebben a Veress Dániel-paródiában (Héjo-nősz o zavarosban) elegánsan csúsztatja össze Berzsenyi és Arany sorait bődületes képzavarrá: Ebben a drámaparódiában, amelyben a játszó személyek közt egyénként szerepel „Egy parasztlázadás” és egy „Urak, papok dölyfe", és Lear mint marxista jelenik meg, az angol nyelvvel is játszik: VERESS TÓBIÁS (be): Szőr, áj tszenk ju veri macs... KEMÉNY APOR (Tóbiással be, fordít): Nagyágos uram, eme brit angol szerint egy gyáva cenk veri a macskát juh szőrivel. Vili. EDWÁRD (Tóbiáshoz): Juhszőr, állj! KEMÉNY APOR (fordít): You, Sir, I! VERESS TÓBIÁS: Jesz! Vili. EDWÁD: Jevek. Szilágyi Domokost ismerve nem túlzás a feltételezés, hogy ez egyben a reformkori angoltanulás képtelenségének a paródiája is, hiszen maga idézi fel Arany-tanulmányában (nem tudva ellenállni, ahogy jellegzetes iróniájával mondja, „a magyar próza ős átkának, az anekdotának”) Arany László leírását a Geszten házitanítóskodó angolról, aki ahelyett, hogy ígérete szerint Arany Jánost az angol kiejtésre okította volna magyartanulásért cserébe, inkább a szilvórium elsajátításában tanúsított különös buzgalmat. Szilágyi paródiáiban mindenhol visszaköszön az Arany-hang, ami még akkor is szembetűnő, ha a kifigurázott szerzőkre éppolyan találó a gúny. A Palocsay Zsigmondot parodizáló Gürüzd című versben a túlzásba vitt tájszavak viccesek, a Gellért Sándort parodizáló Ildikó valóságos kifordított Buda halála, az Évek című Székely János-paródiájában pedig a kései Aranyra is utal hangjában és tematikájában (még a főnévbe csempészett névvel is megidézve): Minden órádnak leszakaszd virágát, mely lüktet lassú percegéssel. Barátaim, ez így van olykor, Jövünk-megyünk, akár az évek. Barátaim, egy nagy gyanúm van: Barátaim, én már nem élek. Én csak kísértek itt e földön, Nem veszek részt rosszban, se jóban, Néha az utcákon kísértek, És néha a redakcióbán. Meghaltam, mielőtt a sorsom Arany lett volna, mirrha, ámbra. 114
