Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Szabó T. Anna: Arany János utóélete
Bolond Istók Takáts Gyula versében is megjelenik, nemcsak mint a földhöz ragadni kényszerülő filozófia képe, hanem mint azonosulási pont is: Istók, hogy is veszthette vón eszét?- De hogy lehet, hogy ott sudár gémeskút kettős tornya áll? - A bölcselet síkjáról ismét zsombékba hull. Körötte ingovány [...]. És apjának nevét sem tudja.- Takátsnak hívták?... Vagy Arany talán, ki Istókot világra csalta? (Bolond Istók a berken) Arany dikciója sok versén szándékoltan átüt, különösen jó példa erre a Sziklából kihajló című hosszúvers, amelyben még a nádtávcsőn átnézés képe is Aranytól származtatható: Hatvan versért vettem hatvan mandulafát. Mint az izmos szüzek, amazon katonák suhogó görcsösen, telt hadrendbe szállva, nádak távcsövein néznek át a tájba. [...] Tavaszi rózsából csontkeményre válva, ráfeszüi szívemre a sok őszi dárda, mint a csont, bordázva, éles termésükkel, s bársonyuk lehántva, játszom e szüzekkel. Sziklából kihajló hatvan déli virág! Szép csavart derekú édes mandulafák. Egy interjúban Takáts elbeszéli, hogy az iskolában Petőfi és Arany és az alföldi táj hatott a diákokra (Takáts persze ezeknek a tájleírásoknak a költői elődjét rögvest megtalálja Csokonaiban); ő mégis inkább Berzsenyit és az ő vidékeit találta meg magának igen hamar, már csak a családi rokonság okán is. Amikor azonban Arany költészetének egészéről kell írnia, ilyen szuperlatívuszokkal kezdi: „Bárhol ütöm föl Arany János verseit, minden szavukból egy magyar irodalmi eldorádó szellemi gazdagsága ragyog elém [...], nyelve és költészete valóban a magyar nemzet”, a magyarság „erőforrása", amelyből minden költőnek merítenie kell, ha szószomját oltani akarja. Versben azonban meglepő módon inkább a magyar nyelv korlátáit emeli ki, Arany nyelvbe oltottsága helyett a nyelvbe zártságot hangsúlyozza megrendítő nyíltsággal: Egy nyelv rácsaiba zárva üldögél Arany, magába. Üldögél az árva, pusztai végtelen magányba. Szalonta, korlát, délibáb néznek a rácsos nyelven át. (Arany kincse) Úgy vélem, valahol még ez a nyitókép is Aranytól ered, mégpedig kettős közvetítéssel. A Both bajnok özvegyének felütése erősen emlékeztet Takáts nyitányára: 108
