Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Szabó T. Anna: Arany János utóélete

Ady-szövegre, és az utalást a „kalotaszentkirályi” szó igazolja: Nemes Nagy éppen Kalotaszentkirályon, Visky tiszteleteséknél tudta meg, hogy ő szeg- ről-végről rokona Adynak, aki maga is sokat időzött a faluban. Amikor tehát megnevezi a pliszírozott palástot és a helyet, akkor már meg sem lepődünk, hogy Ady-mondatot és Ady-rímet idéz:

Nem szeretem, mikor nyakamba rántják öregapám plisszírozott palástját, és nincs kedvem kalotaszentkirályi jegenyéket ajtóm elé cibálni.

Nekem származni nem öröm, se jól, se rosszul. Köszönöm.

És a vonatkozó Ady-szöveg:

No, szép kis öröm.

Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.

(Búcsú Siker-asszonytól)

Nemes Nagy úgy határolja el tehát magát Adytól, hogy az idézeten keresztül mégis, egy magasabb szinten, azonosítja magát vele. Se rokona, se ismerőse - és mégis... Úgy sejtem, ez a helyzet Arannyal is - újraírja és átértelmezi a balladákat, de nem lép le a felkínált útról, hanem inkább szélesebbre tapossa, utat tör magának közben (mondhatni: nem hagyja magát „útfélre vágni").

Nemes Nagy „az írás mesterségének mindenkori kettősségét, a szó örömét és a szó elégtelenségét" példázó esszéjének pont Arany kifejezését adja címül: A tünékeny alma. Később ez lesz a címe a Lengyel Balázzsal közös posztumusz verselemzéskötetének is. Visszanézve a fenti elemzésre, kis mosollyal kell nyugtáznunk, hogy Bankó lányának az „almái” is éppolyan tantaluszi kínokat okozhatnak, mint a költészet vonzó, de megragadhatatlan szavai-hasonlatai. Nemes Nagy költészetének nem véletlenül egyik mozgatórugója a szomj, a vágy, az elérhetetlen kergetése (ami kinek angyal, kinek csodaszarvas...).

A Nemes Nagy-epika mellett mindenképpen említenünk kell egy másik Arany-hátterű elbeszélő költeményt, Szabó Magda Szüret című versét, amely pontos és érzékletes képe a kornak:

Csak hallgatok. Én nem meghalni félek, keserű nyál gyűl össze torkomon.

Emberiség, hazám, ott fenn, ti gépek, mi történt itt, micsoda hatalom játszik velünk, velem, mindannyiunkkal, kik most élünk, megbolydult századunkkal?

A Szüret zaklatott és véres háborús világa mintha az Arany János-i vidéki béke ellentettje volna: a riadt éberség, a kiköphetetlen „keserű nyál” a magyar olvasóban óhatatlanul megidézi az alvó Toldi elcsöppenő „édes nyál”-át... A vers tehát bizonyosan Arany János nyomán használja jelentéselemként a dőlt betűvel való hangsúlyozást:

99