Kaszap-Asztalos Emese: „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai (Budapest, 2018)
„Hogy melyik arcképem választom rajzai közzűl?”
3. Rozvány György | Arany János mint nemzetőr (részlet) Arany arcképeinek talán legkevésbé ismert, ám annál különlegesebb darabja az az ábrázolás, mely szokatlan helyzetben, a költői szereptől meglehetősen eltérő státuszban mutatja Arany Jánost. Ez Rozvány György (a költő kortársa és szalontai barátja) műkedvelő festő alkotása. A festményen Arany János mint 1848-49-es forradalmi nemzetőr jelenik meg: honvéd köpenyt, csákót és szuronyos fegyvert visel. Különlegessége, hogy az Arany János- ikonográfia többi darabjához képest szabadban, katonai közegben, konkrét jelenetbe ágyazva ábrázolja a költőt (3/a. kép). A mindeddig csak fekete-fehér fotóreprodukcióról ismert festmény kutatásaink során került újra elő. A műkedvelő, színes olajképen nem található datálás (talán eredetileg sem volt, vagy jelenlegi rossz állapota miatt kive- hetetlen), így a festmény keletkezésének idejéről csak feltételezéseink lehetnek. Az ábrázolás a kultusz vizuális képrendszeréből hiányzó 1848-49-es Arany Jánost, a szabadságharc tevékeny részesét kívánja bemutatni. Rozvány Nagyszalontán személyes jó barátja volt Arany Jánosnak, így nemzetőr felszerelésben is láthatta a költőt. Az olajkép azonban minden bizonnyal a forradalmi eseményeket követően, emlékezetből készülhetett, akár évtizedekkel a szabadságharc után. A festmény keletkezéséről Voinovich Géza Arany-életrajzából értesülhetünk, aki Arany forradalmi szerepét tárgyalva írja: köznemzetőrként „Rozvány le is rajzolta [...], s rajzát Arany Lászlónak adta.”12 A kép kontextusát figyelembe véve valószínűsíthető, hogy a festmény az 1850-es évektől Nagyszalontán fellendülő Arany János-emlékezet egyik tárgya, vizuális lenyomata. Miután ugyanis a költő és családja 1850-ben elköltözött szülőhelyéről, már életében kegyelettel kezdték őrizni emlékét. Azon a közismert tényen túl, hogy 1856-ban Barabás Miklóstól a város tanácsa megrendelte a költő olajképét, már 1860-ban „hazafiúi ereklyeként” Arany szülőházát a „nemzet birtokába” szerették volna megvásárolni, majd ugyanebben az évben szobrot kívántak állítani a negyvenes évei elején járó költőnek.13 Szintén 1860-ban határozta el a városvezetés, hogy „kedvelt szülöttje, a magyar nemzet ünnepelt költője” iránti „hő szere- tetből” a város gyümölcsöse „ezentúl »Aranykert« 14 3/b. Képeslap Rozvány György festményéről
