Rév István Árpád: Bábosok könyve. Rév István Árpád képeskönyve - Bábtár 4. (Budapest, 2018)

Előszó

Mivel szülei zenei pályára akarták terelni, őt viszont a képzőművészet, és „főleg a merkantilgrafika” vonzotta, megszökött otthonról, hogy külföldön tanulhasson. Iskoláit a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián és Hollweinben végezte, rajztanári és reklámgrafikusi oklevelet is szerzett. Magyarországra való hazatérésekor iparművészettel és játékkészítéssel kezdett el foglalkozni. Először a Lori Művészeti Játékgyár Rt.-ben dolgozott, majd 1920-ban Schröder Károly iparművésszel megalapították a „Toll Játékműhely, Iparművészeti és Játékárugyárat”.7 Az alapító okirat szerint a játékműhely célja olyan iparművészeti tárgyak készítése volt, ami a gyerekek számára játékként, a felnőttek számára iparművészeti alkotásként szolgálhatnak. „Ami a gyermeknek játékszer, az a felnőttnek a díszmű vagyis a művészeti tárgyak. Az ember sohasem szűnik meg játszani.” — írta Rév.8 Nemcsak iparművészeti, de plakáttervezési megbízásokat is kapott. Visszaemlékezései szerint már gyerekkorától tervezte a bábszínház létrehozását, amit így aztán kizárólag reklámgrafikák rajzolásából, rajztanításból,9 valamint a hegedű- és játékkészítésből származó saját tőkéből alapított meg. Ekkor már festőként is ismert volt. A meghívók tanúsága alapján többször is kiállított, vezetője volt az Iparosok Országos Központi Szövetkezete egyik részlegének és tagja az Új Művészek Egyesületének. Művészeti sikerei azonban nem jelentettek megélhetést számára. 1933-ban már négy éve nem volt állása, különböző hivatalokhoz és üzemekhez jelentkezett hiába, a tagsági díj befizetésének hiányában a FÉSZEK Művész Klubból is kizárták.

7 Társulási S2erződés, 1920. augusztus 26. PIM-OSZMI Bábtár, 2015.37.1.

8 Alapító okirat, 1920. június 19. PIM-OSZMI Bábtár, 2015.38.1.

9 Többek között a Veres Pálné utcai leánjiskolában tanított.