Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

4. „...a holtak néha nagyobb erővel vigyáznak egy városra...”

pontosan a közepén, mintha körzővel szabták volna ki helyét, magasan emelkedett a dóm befejezetlen, sete-sután tető alá hozott féltomya. A hatszáz éves székesegyház magasan állt a város fölött, mint a középpontja minden életnek, gondolatnak, amely évszázadokon át áramlott körülötte: mintha időkön és korokon át tartaná a város egyensúlyát, mint a megformált Eszme, amely messze láthatóan emelkedik ki a körülötte csámcsogó, halandó köznapi zűrzavarból, a város meghitt zsivajából.

(Egy polgár vallomásai)