Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)
3. „Intézkedtem, hogy az urak megkapják honoráriumukat.”
az üvegből egy kortyot, aztán, köszönés nélkül, benyúlt a dunyha alá, és alkoholos kézzel masszírozni kezdte nagymama hasát. Ez volt az ébresztő. Nagymama felébredt és kiszólt a dunyha alól: „Dudrás, ne igyon” - mondta álmosan. És tovább aludt. „Nem iszok, nagysága” - mondta rekedten a masszírozónö. De ez nem volt igaz, mindenki tudta, hogy iszik. Néha a kezére öntött egy kevés szeszt, néha húzott egyet az üvegből. (Föld, Föld!...) ❖ Az összes rokonok felett élt, láthatatlanul és megközelíthetetlenül, a dalai láma módjára, akinek minden közvetett szava kinyilatkoztatás, Mátyás bácsi, a gazdag rokon. Ennek a bácsinak elképzelhetetlenül sok pénze volt, senki sem tudta biztosan, mennyi, de a pesszimisták is úgy vélekedtek, hogy van neki vagy százezer forintja. S ami a legkülönösebb, ez a gazdag rokon soha nem foglalkozott üzletekkel, s pénzét elvont filozófiai tanulmányokkal és pedagógiai szolgálatokkal kereste. Évtizedeken át nevelője, később jogtanácsosa volt egy romantikus magyar nagy- úrnak, a krasznahorkai Andrássy grófnak. Egy napon összevesztek, a bácsi visszatért Bécsbe, tanítani kezdett a Theresianumban. Jogot adott elő, amint ő mondta: , jogfilozófiát”. Andrássy levélben küldte utána végkielégítését, hatvanezer forintot, hatvan darab ezres bankót; a pénzt annyira sem becsülte, hogy ajánlott levélben küldje, s nem írt az ezresekhez egyetlen szót sem. (Egy polgár vallomásai)-70-