Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

1. „A Nagyapám bútorait a környéken is vásárolták..."

Járt a Bácskában, Budán, Temesvárott, Kassán, Máramaros- szigeten az atyafiaknál. Kíváncsi ember lehetett Zsiga, mindenbe beleütötte orrát, s naplójában számot adott e csendes életek minden sajátságáról; szerelmeket szimatolt, s aki keres, az talál.

(Egy polgár vallomásai)

❖ Anyám apjáról kevés tárgy, mindössze csak egy fénykép és egy söröskancsó maradt reám. A söröskancsóba beleégették nagyapám arcképét. Ez és a fénykép körszakállas, magas hom- lokú, puha, kövér arcú férfit mutatnak, szája érzéki, duzzadt alsó ajka lebiggyed. Zsinóros magyar ruhában ül, de pantallót visel hozzá és cúgos cipőt. Jókedvű ember volt, sietett élni, kétszer nősült, hat gyermeke született. Sokat keresett, és soha nem tanulta meg a könyvelést, zsebében hordozta a számlákat, váltókat, s mikor meghalt, negyvenhét éves korában, adósság és rendetlenség maradt utána. De a nagyapai házban jókedvűen éltek. Népes volt ez a ház, itt laktak a legények és inasok is, sokszor húszán ültek délben az asztalnál.

A bejárattól jobbra, a „mintaszobák”-ban halmozták föl az új bútorokat. Nagyapám bútorait a környéken is vásárolták, az egri érsek néhány szalonját is ő rendezte be, ma is ott állanak az „R. J.” jelzésű asztalok és karosszékek az érsek fogadószobáiban.

(Egy polgár vallomásai)-48-