Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

tűnő, értékőrzővé nemesedett magatartás. Az emlékekben fel- idéződik s jelképeiben továbbél az igazi város, ahogyan az Ég és földben közölt kis írása végén lejegyzi: Bort ittam egy pincében, hazamentem a szállodába, ásítottam, elaludtam. Akkor, álmomban, egy pillanatra megpillantottam, könnyes szemekkel, Kassát, az igazit - de csak egy pillanatra. (Egy nap Kassán)

Márai Kassához való viszonya jól kifejeződik azokban a találkozásokban, melyek során a várost meglátogatja, és rö- videbb-hosszabb írásban tudósít erről. Ennek alapján ottlétei összetett, erősen hullámzó élményeket és reakciókat váltanak ki belőle.

Az öröm csendül ki írásaiból, különösen szülővárosa 1938-as, az anyaországhoz való visszatérése kapcsán. (Ezzel szemben amikor a Sértődöttek harmadik részében, a tengerrel gyarapodó Város visszakerülése minden rossz kezdetévé válik.) Számára mindez nem területfoglalás, hanem visszatérés a gyermekkor otthagyott Kassájára; ezért megy majd 1941-ben a bombázás hírére is azonnal szülővárosába. Lényegében ekkor, az öröm közepette is vannak fenntartásai: Vigasztaltam magam, hogy a csalódás, melyet érzek, csak a betelt, hosszú vágyakozás csalódása. Közhely, hogy amire nagyon vágyik az ember, mindig csalódást okoz a megvalósulás pillanatában: a vágyakozás már előre kiéli az örömet. Reménykedtem, hogy most ismét ez történt.

(Hallgatni akartam, 2013. [Megjelenés előtt.])-27-