Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

át értékőrzővé és erőforrássá nemesedik; az életkor és művészi programja átalakítja viszonyulását, az érettebbé válás újfajta viszonyt alakíttat ki vele, mely (hasonlóan polgári szemléletéhez és kötődéséhez) illuzórikus és valódi egyszerre. Ebből az alapállásból lesznek gyermekkori élményeiből az alábbihoz hasonló, „legendás” szövegrészek: A főnöknő, Mari néni, testvére volt apai nagyanyámnak; de Gizella, Berta, Mariska, Margit már csak „ nénik ” voltak nagy általánosságban, akik ápolták az ágyban heverő, párnák között zsarnokoskodó Mari nénit, az üveg- szekrényből vaníliás süteményt és édes ürmöst hoztak elő, ha látogató érkezett, s tele voltak panasszal. Levelet sem írhattak, melyet Mari néni nem olvasott elébb, mert az ősz zsarnok nem adott különben bélyegre pénzt, a városba sem járhattak ki Mari néni engedélye nélkül, s az Orsolya-zárda apácáit nem tartották szigorúbban, mint Mari néni tartotta leányait és húgait.

(Egy polgár vallomásai, 1934)

III. ÚGY ÉREZTEM MAGAM, MINT VALAMI NAGY UTAZÓ

(Ifjúkori vándorlások Európában, 1919-1928)

A Vörös Lobogó című politikai-kritikai hetilap számára írt néhány riportot, cikket, melyek miatt a proletárdiktatúra bukása után (máig tisztázatlan körülmények között) barátjával-20-