Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

10. „A város nem volt egészen a helyén.”

❖ Mindent megörölt a malom, a gyermekkort és az ifjúságot - s most őrli, ami megmaradt még, életemből és Európa életéből. Megőrölt népeket az elmúlt hetekben; s most már, a malom zúgásának ütemére, gépiesen kapcsolja értelmem e jelképhez, mely kényelmes és tökéletes, mint minden nagyon régi, bibliai jelkép, mindazt, ami eszméletemben kérdés és szavakat keres. Dagályos pillanat; a holdfény van benne, a kétségbeesés, az ifjúság emléke és a malom. Vigyázz a jelképekre! - intem magam. Ez az én malmom komor és tárgyilagos - Spanyolhonban romantikusabb malmok állonganak, vitorlákkal, s talán megőrzött egyfajta donkihoteségtől ifjúságom tájainak józansága is, noha minden hajlamom megvolt hozzá, hogy lándzsával rohanjak szélmalmok ellen. Vigyázz a szavakkal! - intem magam. Hínárosak, mint a Hemád vize itt a duzzasztóban, ahol megsürűsödik és megáll a víz, olyan lesz, mint a morotva a lapályokon. A malom mindent megőrölt, s én örökké hallottam az élet zörejein át zúgását. Szép ajándéka az életnek, hogy még egyszer láthatom ezt a képet, a holdfényben, s hallom, elalvás előtt, az ismerős zúgást, melyben minden benne van, a gyermekkor vágyódása, az ifjúság költészete és hagymázas nyugtalansága, a délutánok és esték, mikor elhaladtam a malom előtt, zsebemben Rilke verseivel, szívemben azzal az édes, vad boldogtalansággal, amelyet talán legjobban fáj az életben elveszíteni. Mert már nem vagyok boldogtalan.

(Kassai őrjárat)- 137-