Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

10. „A város nem volt egészen a helyén.”

❖ Leutaztam Kassára, és megnéztem a bombák helyét. Az első bomba közvetlenül a régi házunk szomszédságában hullott le, a postapalotára. Nem volt más dolgom, séta közben kimértem a lépéseket: nyolcvan méter. Bombának nem sok. Éppen úgy eshetett volna az első ellenséges bomba, melyet Kassára dob­tak, házunk tetejére. Egy másik bomba a mellékutcában kiemelt és teljesen el­tüntetett egy földszintes házat, ahol egy szegény szabó lakott. A harmadik, az ötödik, mind ismerősök házára hullott, vagy ismerős házak közvetlen közelében. A romokat nagyrészt el­tüntették már. Kassán megint működik a telefon. A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind benső­ségesebb, bonyolultabb lesz. Az ember lassan elfelejt min­den érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk, hanem a tényt, hogy van. S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb. A szülővárosba idővel nem emléke­ket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanat­ra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzését. (A kassai bombák) ❖ Gyermekkorom nem volt boldog, de telítve volt igazi já­tékvággyal és őszinte szenvedéllyel. Ez a szkipetárok föld- j én-hangulat, mely elárad az udvar fölött, kergetett később a- 130-

Next

/
Oldalképek
Tartalom