E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)

Kovács Ida: ,Áthorpadni a nemlétbe" (Halotti maszkok)

és színt változtasson. A halál fehér keblére menekülve is elrejtette tündöklő arcát, mint, ahogy beszédekkel, grimaszokkal, gőzökkel és fátyolokkal rejtegette azt életében is, holott legbensőbb vágya, amiről sírva énekelt, az volt, hogy szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák."

Kétkedhetünk, hogy egy halott arcot mutató öntvény mennyire hű képmás, visszaadhat-e bármit is a valaha élt ember személyiségének különleges voltából - a halotti maszk valódiságához és relikvia-értékéhez azonban nem fér kétség. Az arcöntvények készítésének népszerűsége mindenesetre töretlen maradt az 1920-as, 1930-as években is. Közéleti emberek, politikusok maszkjait mintha gyakrabban közölnék, mint írókét, művészekét. Sándor király, Hindenburg, Dolffus kancellár, Vass József miniszter maszkja már néhány nappal haláluk után megjelenik az újságokban. Tovább él - vagy feltámad? - azonban a maszk ősrégi funkciója is. 1929. február 12-én jelenik meg a Képes Pesti Hírlapban Rákosi Jenő halotti maszkja, Kisfaludi Strobl Zsigmond öntvénye. Alig telik el két hónap, s a lap már Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrának fotóját közli: Rákosi Jenő arcát a szobrász a maszktól kölcsönözte. Néhány híresség maszkja a XX. század első évtizedeiben közvetlen naturalizmusától megfosztva falra és könyvespolcra tehető dísztárgyként is megjelenik. Polgári családok tulajdonából máig kerülnek elő sokszorosított példányok: Adyén kívül Dante, Goethe, Beethoven maszkjáról. A maszk dísztárgy voltán kívül szobor és egyben jelkép lett a művész számára. Nagyváradon 1909-10-ben Juhász Gyula is készíttet magáról egy fényképet, amelyen lehajtott feje mellett a Beethovenről készült legendás élőmaszk látszik.

Süket, vak, fáradt és halott.

Fölöttem függ. Dalol.

Bús, földöntúli ütemek,

Lélekzene, örök zene

Konganak némán a nagy maszk alól.

Csókolom e nagy homlokot,

Ez ajkat, e szemet,

Valahogy apám ez a szép fej,

Valahogy a fia vagyok én,

Mert dalolok és mert szenvedek!

JUHÁSZ GYULA BEETHOVEN MASZKJÁVAL, 1909-10, HM

Juhász Gyula: A nagy maszk